[ Musical gyűjtemény ] -> A kölyök
Új
#
Szám
#
Megtekintve
-
1.,
  -  Nyitány - dal Hollywoodról
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1611
-
2.,
  -  Kisfiam
Feltöltött videó Nincs feltöltve hanganyag
1533
-
3.,
  -  Mi vagyunk az utcanép
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1466
-
4.,
  -  Apa lettem
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1480
-
5.,
  -  Hogyan kell élni?
Feltöltött videó Nincs feltöltve hanganyag
1582
-
6.,
  -  Soha már
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1522
-
7.,
  -  Két jó barát
Nincs feltöltve videó Hanganyag csatolva
2113
-
8.,
  -  Járjunk egy táncot!
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1391
-
9.,
  -  Ábrándozás
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1370
-
10.,
  -  Szépséges madame Foyer!
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1433
-
11.,
  -  Nyújtsd a két kezedet!
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1537
-
12.,
  -  Ted kapitány
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1384
-
13.,
  -  Lucy és Jacky kettőse
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1451
-
14.,
  -  Ezentúl
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1451
-
15.,
  -  Finálé
Nincs feltöltve videó Nincs feltöltve hanganyag
1414
Egy szerencsétlen külvárosi csavargó és egy utcára kitett gyerek a húszas évek amerikai nagyvárosában. Külön-külön nincstelenek, de egymásra találva értelmet kap életük. Erről szól CHAPLIN: A KÖLYÖK című némafilmje, mely most musical változatban kerül a közönség elé.
Charlie világképe egocentrikus. Csakis azt veszi tudomásul (és Chaplin kamerája kizárólag azt mutatja be), ami őrá vonatkozik. Az a kívánsága, hogy mindent azonnal birtokoljon. Emberek és tárgyak azonnal reagálnak: nem hajlandóak azonnal megadni magukat neki. Minden szembeszegül vele: saját jelentéktelen külseje, főnökei és a rendőrök, mozgólépcsők és a kitömött állatok.

A kölyökkel Chaplin a Kutyaéletben megkezdett irányt folytatta. Az elsőben Charlie társa egy kutya volt, most viszont első ízben vesz maga mellé egy embert - a kis Jackie-t. Az első jelenetekben Charlie-nak még le kell gyűrnie egoizmusát. Amikor rátalál az utcára tett csecsemőre, az első pillanatban meg akar szabadulni a tehertől, azután félig rezignáltan, félig örömest belenyugszik a sorsába. Charlie és Jackie párbeszédében A kölyök olyan melegszívű atmoszférát nyer, olyan gazdagon és részletesen árnyalttá lesz, amire a korábbi filmek közül csupán a Kutyaélet utalt. Vegyük például azt a megható jelenetet, amikor Charlie és Jackie álmukban ugyanazokat a mozdulatokat teszik. Az apa és fia között fennálló szolidaritás diadalt arat a társadalmon, amikor a Jackie által betört ablaküvegek javításával Charlie egy dollárt keres. Az ellenséges külvilág ellen most már nemcsak a saját integritását, hanem egy másik embert és kettejük közösségét is védelmezi; ezzel szemben első ízben fordul elő, hogy szabad akaratából is meg tud alázkodni. Csupán ezzel válik lehetővé a Chaplin további filmjeit betöltő tragikum.

A Csavargó és az Utcagyerek. Chaplin KÖLYÖK című filmjének megejtő hősei. A "bolond üveges" a milliomosparkban egy kitett gyermeket talál, megpróbálja a külvárosban eladni, és mivel ez nem sikerül, a pólyában talált levél hatására magához veszi padlásszobájába, egy olyan házba, melynek rettenthetetlen ura Madame Foyer, aki lányával, "hülye Lucyval" (mert így hívják városszerte) zsarnokoskodik a kis család felett. A régi némafilm figurái megelevenednek a musicalben, kiegészülnek az utcanéppel, csavargókkal, megejtő és komikus figurákkal. Egy váratlan fordulat azonban felborítja e furcsa nép életét. Jacky, a kisfiú veszélybe kerülˇ "Édes-bús" történet, írta Chaplin a film elejére - ezt a hangulatot követi a musical is, a műfaj törvényei szerint sok humorral, meleg emberi helyzetekkel, megható történetekkel, slágerekkel és sok-sok tánccal.
És még valami, amiről keveset tudnak: Charlie Chaplin első gyermekének rendkívül korai halála után készítette el A KÖLYÖK című filmet, mintegy mozivászonra álmodva saját apai érzéseit, fájdalmát, álmait. Így a musical nem csupán egy "édes-bús" történet: a szerzők szándéka szerint főhajtás a század humanistájának emléke előtt.

forrás: http://theater.hu/?mode=szinhaz&eloadas_id=843


A KÖLYÖK
Egy magyar musical útja, ébredése
Pozsgai Zsolt

1992. Nagy Tibor zeneszerzõ slágereit fütyüli az utca népe, általában elõadóhoz, egy sztárénekeshez kapcsolva, nem is törõdve arról, hogy meg is alkotta valaki. De a slágerszerzõk nem féltékenyek, nem irigyek. Örülnek, ha hallják a dalt. Bradányi Iván slágerszövegeit dúdolja az utca népe. Szakemberek mindketten. Különösebben nem kell már bizonyítaniuk. Volt a magyar zenés színháznak olyan történelmi korszaka, amikor verekedtek az ilyen párosért, operetteket, filmeket írattak velük. Ma egy közös munkához szerencse kell. Ritka alkalom.

Az én darabjaimat még épp hogy elkezdték játszani. De az már látnivaló volt, nehezen lehet lebeszélni arról, hogy még többet írjak. Az évad legjobb magyar drámájáért járó Szép Ernõ díjat megkapja a „Viaszmadár”.

Nagy Tibort nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy egész estét zenei mûvet írjon. Tanácsot kér, ki írhatná meg ehhez a darabot, hozzám küldik, a találkozás létrejön. Adva van már egy ismert zeneszerzõ, szövegíró, egy szépreményû drámaíró, és ez még mindig kevés ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon velünk bárki is. Nem írtam még le, de talán kitalálható: Magyarországról, Budapestrõl van szó.

De egy félreértés nyomán mégis elindul a szekér. A tévedés, hogy tudniillik olyan igazgatót neveznek ki a Thália Színház élére, akit imád a közönség, akit szeretnek a kollégák, rendezõi múltja és tervei vannak, ismeri a színházát kívül-belül. Becsületes és mûvelt ember. És színész. Mikó István. Aki azóta is bizonyította, hogy Sopron is lehet a színház városa, ha akarja. Sopron, hiszen az akkori „kinevezõk” hamar látták, hogy hibát követtek el, és Mikót két év alatt megbuktatták – õk, nem a közönség és nem a szakma. Nem bukás ez tehát. Arcul köpése az eredményeknek, a közönségnek.

De még nem tartunk itt. Még az Arizona Színház prosperál, a színpadon Haumann Pétert rendezi Valló a Dürrenmatt „Meteor”-ban /milyen nagyszerû partnere volt ebben Tóth Auguszta!/ a stúdióban Balikó, Kulka, Ráczkevei Anna próbálja Joyce „Számkivetettekjét”, a klubban Mécs Karcsi lapozgatja új szövegkönyvét, Eörsi István drámáját /milyen szenzációs volt benne!/. Folyik tehát a szakmai kritika által mélyen lenézett munka.

Mikó megáll a lépcsõfordulóban, ott jön szembe az irodalmi vezetõ, történetesen Pozsgai Zsolt, vagyis én. Az igazgató zenés darabon töri a fejét, új musicalen. Amelyben gyerek is lenne, meg õ is. Nagy Tibor két napja járt az nálam ugyanezen igyekezetbõl. Mikó jól ismeri Nagy Tibor zenéjét. Öröm van.

Kellene valami eredeti, valami új. Elindulok témákat keresni, a közeli Artisjus irodában keresgélek, Vörös Nóra, az akkor még ott dolgozó nagyszerû színházi ember és a szerzõ sorolják a lehetõségeket, Nóra felveti a Chaplin-filmet, és még számos másikat. És indul a szekér. Kazetta vásárlása, megnézés. És semmi. A kölyök címû film színpadra állítása nem jó ötlet. Kevés. Nincs benne még az, amitõl megíródik. Újabb téma keresése. Aztán az antikváriumban egy Chaplin monográfia. És ott a löket: kikövetkeztethetõ, Chaplin akkor alkotta meg a filmet, miután meghalt elsõ gyermeke. Egy kisfú. Pár napot élt csak. Chaplin utána elkezdte forgatni a filmet. Gyereket forgatott magának. Errõl már szólhat egy musical. Ezt már meg lehet írni. Nagy Tibor boldogan fogadja az ötletet. Magam, ahogy szoktam, alkotóházba megyek, Szigliget tele van, de Iszkáz, a Nagy László emlékház alkotói szobája szabad. Göncz Árpád dolgozott elõtte épp, még megiszunk együtt egy kávét.

Íródik a mû. Nagy Tibor nehezen marad Pesten, érzi, hogy dolgoznak érte a Bakonyban. Nem is bírja sokáig, kocsiba ül, megy Iszkázra. Odaér, amikor a darabot épp befejezi a szerzõ. Együtt olvassuk el. Öröm van megint. Vissza Pestre, Bradányi megkapja a darabot, írja a dalszövegeket.

Mikónak jó orra van a sikerhez, megérzi itt is. Ráadásul az Arizona társbérletben él a Rockszínházzal, együttmûködés, táncosok, stb. Minden ideális lenne. Két sikeres társulat együtt. Közös munkában. Látszólag ez egy jó recept. Nem itt élnénk azonban, ha nem lenne olyan ember, aki ezt már hónapok óta folyamatosan aknázza alá. De hagyjuk ezt most. Nem érdemli meg, hogy kitérjünk rá. Vissza a mûhöz.

Mikó ideális Chaplin, ezt õ is érzi. Mûsorra is tûzi a darabot, de ez Nagy Tibornak nem elég, úgy gondolja, tõkét kell még szereznie ehhez a vállalkozáshoz. Ennek mindenki örül – és annak is, hogy képbe kerül Gál Gábor, aki szponzornak megszerzi cégét, majd késõbb már saját maga egyengeti a musical útját. A pénz is meg van, díszletre, jelmezre, táncosokra, koreográfusra, a stúdiómunkákra. Ferkai Tamás Bécsbõl érkezik rendezni, és rögtön el is kezdi fordítani németre a darabot. Keresztes Ildikó, mint színész elõször próbál színpadon. És egybõl nagyszerû. Ha énekel, a folyosón megáll a takarítónõ. Nagy Tibor zokog a legutolsó sorban a boldogságtól, de neki az a dolga. Bede Fazekas Ancsa kitûnõ Madam Foyer, Tóth Auguszta a hülye Lucy szerepében ismét megríkatja a könnyen elérzékenyülõ szerzõket. És a többiek is, mind. A gyerekszereplõk is zseniálisak. Azóta egyikõjük már befutott énekes-sztár. Aki eddig elolvasta a sorokat, úgy láthatja, ideális a helyzet, a felkészülés, minden, és a bemutatón a siker is önmagáért beszél-már gyülekeznek is a viharfelhõk a színház körül. Vannak helyek, országok, ahol a siker hatására kitisztul az ég, kisüt a nap. Itt beborul. Sötét lesz. A premieren, a páholyban az elõljáróság tagjai megjelennek dacára annak, hogy aznap mondtak fel Mikó Istvánnak. Ritka nagy siker tanúi lehetnek. De ne gondoljuk, hogy ettõl majd támad némi lelkiismeret furdalásuk. Nem támad. Évad végéig a Kölyök mûsoron van. Az utolsó elõadáson a nézõk gyertyákat hoznak. A végén gyertyát gyújtanak Mikó Istvánért, a társulatért, a darab jövõjéért. Helyet kell csinálni egy mûvész-színházi vonalnak, egy nagyratörõ embernek, a nagyszabású terveknek. Ami, amúgy két év múlva már saját sikertelenségébe hull, megszûnik.

A Kölyök azonban még él. A soproni színházban futja ki magát, a Mikó-féle szériát. Nem panaszkodhatunk. Rendben van minden.

Gál Gábor nem adja fel. A Kölyöknek új helyet kell találnia. Ez szinte még a reanimálás idõszaka, a darabot mesterségesen lélegeztetik, és ki is bírja addig, míg befogadót talál a József Attila Színházban.

Hegedûs D. Géza igényes, érzékeny rendezõ. Õt a darabban a tragikum, a költészet fogja meg – míg elõdjét a show-jelleg. Igazságokat keres, szánalmat, emberi mélységeket. Nekem személy szerint nagy öröm, hogy talál is. A rendezés nem olyan látvány-szerû, mint az Arizonában volt, de õszinte, humanizmussal teli. A fõszereplõ jelleme nem változik, Józsa Imre ugyanazt keresi a darabban, amit Mikó megtalált. És õ is megtalálja. A József Attila Színház-béli verzió még évekig megy, a televízió felveszi, leadja egy karácsony estén, a színesen világító ablakok mögül a házak között hallani a „Nyújtsd a két kezedet” dalát, még hó is van, visszatükrözõdik a havon a sok színes lámpa, visszatükrözõdik a dal.

Közben telefonok jönnek, az országban amatõr csoportok, diákszínjátszók állítják színpadra, csak gyõzni kellene a meghívásokat. Szeretik, dúdolják a dalokat, lassan beépül a köztudatba: van egy musical, ami él, élni hagyja magát.

Ahogy a József Attila Színház szériája kifutni látszik, Gál Gábor már megy is tovább. Mikó épp a révkomáromi Jókai Színházban rendez. Mi sem kézenfekvõbb, hogy megrendezi ott is a Kölyköt. És egy fikarcnyi idõ kihagyása után már fel is megy a függöny. Az alkotók ámulnak. Kitûnõek a színészek, kitûnõ a szereposztás. Kukola József és a többiek nagy sikert hoznak össze. Megérdemelten. Mikó csak mosolyog. Átadta magát nekik. Saját „chaplinségét „oltotta beléjük. Még sokáig védje õket a színházi szakbetegségekkel szemben. 2001. És a komáromi nézõtéren már ott ül Kolti Helga, a veszprémi színház igazgatója, mellette Gál Gábor. Mirõl lehetne szó, ha nem veszprémi bemutatóról. Nagy Tibornak, Bradányi Ivánnak egy újabb ismeretlen állomás. Nekem azonban több. Bakai László elsõ bemutatott darabomnak egyik fõszereplõje volt-most Chaplin. A színházi mûvészeti vezetõje pedig Tömöry Péter, az a bizonyos elsõ elõadás rendezõje. És a mostani Kölyök rendezõje ki lehetne más, mint Halasi Imre, aki akkor és ott igazgató volt. A drámaíró számára egy égi kör rajzolódik. Az égi kör most, július elején Tihany felett. Szabadtéri Színpad, a melódiákát a Balaton felé fújja a szél, a veszprémiek vendégjátéka üdülõknek, külföldi turistáknak.

Nem tudni, mi lesz a Kölyök jövõje. Angol, német fordítás kész. Ismert a magyar zenei mûvek kálváriája a külföldi bemutatóig. De ez a Kölyök csak mosolyog, huncut és felelõtlen. Játszik, él, élvezi az életet. Fiatal még.
Akármi lehet belõle.

forrás: http://www.szinhaz.hu/premier/2002juli/kolyok.shtml