KÓRUS:
Vadul él az utcanép,
Nélkülünk nincs utcakép,
Minden nap együtt talál.
Hogyha forrón tűz a nap,
Lehet zápor és latyak,
Nem zavar minket a sár!
Minden bajban megvagyunk,
Soha hajba nem kapunk,
Legalább nem igazán.
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, sose sírunk!
Nagyon él az utcanép,
A mi fajtánk cucca szép,
Elegáns, rajtunk a kor.
Életünk egy kártyavár,
Ha egy rendőr erre jár,
akár egy
Minden bajban megvagyunk,
Soha hajba nem kapunk,
Legalább nem igazán.
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, oda se ránts!
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, sose sírunk!
SZÓLÓK:
Ne mondjad!
De mondom!
Mi mindenütt megélünk!
Ez érthető, hisz semmitől se félünk!
Ne mondjad!
De mondom!
Nincs gondom ma semmi!
S énnekem meg nem parancsol senki!
A szegénység az nálam erény!
Nem vagy te koldusszegény!
Segélyért elsőnek állsz be a sorba!
KÓRUS:
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, sose sírunk!
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, oda se ránts!
És ha többször vétkezünk,
Mint ahányszor étkezünk,
Annyi baj, sose sírunk!
Annyi baj, sose sírunk!
Annyi baj, rá se ránts! |
|