EDNA:
Ábrándozás, te tettél tönkre,
Mikor az életem rád bíztam én.
Ábrándozás, merülj a csöndbe!
Nehéz a két szemem, fáraszt a fény!
Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem.
Nincs szenvedély, fojt a magány.
Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott,
Hitem is elfogyott, nincs semmi cél!
Ábrándozás, vakmerő álmok...
Micsoda végtelen! De sok remény!
Ábrándozás, égető lángod
Azt kérdi szüntelen, mit tettem én.
Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem.
Nincs szenvedély, fojt a magány.
Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott,
Hitem is elfogyott, nincs semmi cél!
Ez a végzetem!
Megbüntet a sors a bűnömért.
A bánat elkísér, úgy gyötör a láz!
Ez a végzetem!
Itt volt a kincs nekem!
Üres lett hirtelen a nagyvilág.
Hiába minden!
Ez a végzetem!
Nem adhatja vissza senki sem!
Bárhogy fáj nekem, a vágyam messze jár.
Ez a végzetem!
Bár tudnám, mit tegyek!
Egy érzés elveszett és messze már!
|
|