Higgins: Azt se mondta jó éjt, és elszállt, mint a szél,
Már a nyúl sem éri utol őt.
Megszállta az ördög,
Dühös, mint a hörcsög.
Az úristen sem érti meg a nőt!
Pickering: Higgins! Egy jóbarátom a belügyben dolgozik, felhívom.
7-es és kétszer négyes. Kérem Brewster Budginnal urat! Igen. Igen várok!
Higgins:
Övtől feljebb, már a hölgyek értéke csekély,
A konty alatt oly légüres a tér,
Ti szédítő, és kimerítő,
Dühösítő, vörösítő,
Ködösítő, öregítő,
Őrjítően elkeserítő nők!
Pickering: Kérem Brewster Budginnal urat! Igen. Igen várok!
Higgins: Pickering! Miért oly fura lény a nő.
A nő oly fura, oly különös lény.
Egy nőtől uram, mit akarok én,
A humora kevés és logika nincs,
Fél mázsa bamba hús, és festett szőke tincs.
Mi hát a varázs?!
És a kincs.
Úgy bámulják egymást, mint a pávián.
Hápog, mint a lúd a hölgycsapat.
Blúzod mámorguszta édes Máriám,
És hozzá strucctól dísz, és szőrmekalap.
Ó, miért oly fura, az asszonyi lény.
A gönc, a ruha, amihez ért,
A férfi szíve, mit soha nem ért,
Ha néhány sört lehajtok, szólna érte, uram?
Pickering: Ugyan!
Higgins: A visszaszólok, hullna szeméből a könny?
Pickering: Soha!
Higgins: Ha rózsát nem küldök a névnapjára, mi van?!
Pickering: Semmi!
Higgins: Hát miért nem olyan a nő, mint Ön?
Nékünk is van pár hibánk, ez érthető.
Kártya, whiskey, ló, ez mind igaz.
Köztünk is van randa-sanda kérkedő,
Mégis a fajtánk Sir, nem rossz, hanem rassz.
De miért oly csacsi, az asszonyi nép,
Még minket okít, sok buta beszéd,
Még minket ő tanít, hogy mi is a szép,
Átfessük rúzspacnivá ajakunkat, uram?
Pickering: Ugyan!
Higgins: Mi hordunk muffot, necc-harisnyát, krinolint?
Pickering: Ugyan!
Higgins: Tánc közben elveszítjük melltartónkat, uram?
Pickering: Soha!
Higgins: Hát miért nem olyan a nő, mint mi?
[rövid dialóg Pearcenével]
Higgins: …Pedig maga csak asszony!
A nő oly fura, oly különös lény.
És főleg mulya, a ruha terén,
Veszi a ruhát, de nem veszi fel!
Azonnal átszabatja zsákfazonra már,
Végülis, uram! Zsákba jár!
Mint a kácsa, száll a pletyka délután,
Képzeld Mary, X-hez ment fel X.
Nem beszélnek, csak csacsognak óraszám,
A téma tüll és ripsz,
A sok buta klipsz.
A férfi viszont, az mennyire más,
A jelleme csodás, ő sohase fúj
Egy igazi barát,
Egy igazi úr.
Uram, én kérnék Öntől négy kosztümöt télre?
És hozzá buklé szoknya kell és ???
Uram, én férjhez soha nem mennék, bárki kérne!
Hát, miért nem olyan a nő,
Mint én?!
|
|