NANA Vége a táncnak, már zene se szól..
Szédít a részeg ricsaj, marja a torkom a füst
Mindig így volt, mi a baj?
Túl sokat ittam, de mégsem ez bánt.
Ostobaság az egész.
Mért hittem azt, hogy elfogad, ki megvet és lenéz?
Nem volt más csak öncsalás,
Hogy mindez rólam szól..
S ha megkérdeznék, hogy ki vagyok én,
Csak azt mondhatnám, még én sem tudom.
Egy név a színlap közepén,
Egy arc, min megvillan a fény,
Egy lány, ki nemet soha nem mond,
Kell, hogy több legyek ennél.
Egy út, mely nem sokat ígér,
Egy dal, mely esténként enyém,
Egy élet, apró örömökkel,
Nekem ez nem elég, ez kevesebb, mint én!
A semmiért itt nem kapsz soha semmit, mindennek ára van4
Azt adom és az vagyok, mit mások már előttem annyian!
Egy név a színlap közepén,
Egy arc, min megvillan a fény,
Egy lány, egy senki, ki mélyből jött, és mégis több ennél.
S legyen a sors akármilyen rossz hozzám, a szívem már kemény.
Pletykák és flörtök, és könnyek és gőg..
Nézni is émelyít már.
Nem is tudom, mért vártam mást,
Ennyit érek, ennyi jár.
Pár ostoba bók, pár sörszagú csók
Ezt ismerem már jól.
De ha megkérdezném, hogy ki vagyok én?
Sok jó barát közül ki válaszol?
Egy név a színlap közepén,
Egy arc, min megvillan a fény,
Egy lány, ki nemet soha nem mond,
Kell, hogy több legyek ennél.
Egy út, mely nem sokat ígér,
Egy dal, mely esténként enyém,
Egy élet, apró örömökkel,
Nekem ez nem elég, ez kevesebb, mint én!
A krajcáros lét, ahogy anyám is élt,
Másnak talán jó.
De nekem az kell, egy hely odafenn,
Hol minden minden mindig ragyogó!
Egy név a színlap közepén,
Egy arc, min megvillan a fény,
Egy élet, amivel csak ennyi jár, nem kell már többé!
Lehet a sors akármilyen rossz hozzám, a szívem már kemény!
S ha van egy rész a világból, hol nem kellek,
Az egész világ lesz majd enyém! |
|