(REYER a zongoránál ülve tanítja be az új darabot. PIANGI, CHRISTINE, CARLOTTA, MADAME GIRY és a KÓRUS vannak jelen.)
KÓRUS
Véres párbaj, súlyos vég.
Minden szájhős itt így jár.
Ifjú élted volt a tét,
vesztettél, s ez túl nagy ár!
CHRISTINE
Cafkáknál és hölgyeknél száz csatában győzött már.
PIANGI
Don Juan véres ellenfél...
REYER
Nem, nem, nem! A kórusnak szünet!
Don Juan, Signor Piangi, a frázis így szól:
Don Juan véres ellenfél!
Ha szabadna kérnem!
PIANGI (még mindig rosszul)
Don Juan véres ellenfél!
REYER
Nem. Majdnem, de nem!
(Megmutatja.)
Don Juan vér, vér, vér
PIANGI (még mindig rosszul)
Don Juan véres ellenfél!
CARLOTTA (a többieknek)
Szerintem így jobb. Így legalább zenére hasonlít.
GIRY (CARLOTTAnak)
Signora, így beszélne a zeneszerző jelenlétében is?
CARLOTTA
A zeneszerző nincs jelen. Egyébként meg ha jelen lenne, akkor is...
GIRY (közbevág baljósan)
Biztos benne, Signora?
REYER
Hölgyeim, hölgyeim!
Signor Piangi, kérhetném még egyszer hét után?
(Megadja a hangot és beszámol.)
Öt, hat, hét...
PIANGI (még mindig rosszul)
Don Juan véres ellenfél.
(CARLOTTA innentől folyamatosan mondja a magáét, fokozatosan mindenki belebeszél, vagy a frázist gyakorolja.)
CARLOTTA
Ah, piu non posso! Mit számít az, hogy milyen hangot énekelünk?
GIRY
Signora, türelem!
CARLOTTA
Hát ki tudja, hogy ebben mi a jó? Hát kit érdekel, hogy ebben mi a jó? Ebben számít valamit? Hát ebben nincsenek hangok!
REYER (Megpróbál rendet teremteni.)
Hölgyeim, hölgyeim! Kérem, Signor Piangi...
(REYER rácsap a zongorára, feláll és megpróbálja magára vonni a figyelmet.)
PIANGI (CARLOTTAnak)
Én ezt egyszerűen nem értem! Mindent megteszek. De hát ebben semmi szépség! Semmi zene!
CARLOTTA
Bene, bene. Nyugodjál meg, caro.
(Gúnyolódik.)
"Don Juan véres ellenfél."
REYER (Kiabál.)
Hölgyeim, kérem ... nyugodjanak meg!...
(A zűrzavar tetőfokán a zongora önmagától elkezd játszani, hangosan és nagyon gyorsan. Mindenki elnémul és megmerevedik, majd elkezdik énekelni a darabot gépiesen és pontosan. Miközben énekelnek, CHRISTINE elszakad a csoporttól.)
MIND
Készülj lányka!
Mert az úr a sok elcsent morzsáért
végül súlyos árat kér ágya gyűrött párnáján.
(A KÓRUS a háttérbe kerül, CHRISTINE egy pontra szegezve tekintetét tőlük függetlenül énekel.)
CHRISTINE
Álmomban megjelent egy furcsa árny.
Hallottam énekét, hívó szavát.
Kicsi Lotte magányos ábrándok közt élt.
Az apja ígérte, hogy leküldi hozzá az angyali hangot.
Az apja ígérte...
Az apja ígérte... |
|