Szurov őrnagy
Szurov:
Kapitány:
Szurov: Gavaritye paruszki?
Cotteril: Szeretnénk tudni, mi a szándékuk velünk?
Robi: Azt kérdi tudnak-e oroszul.
Cotteril: Sajnálom, nem. Magyarul még úgy ahogy, de oroszul, sorry, nyet.
Szurov: Beszélhetünk angolul is, with pleasure if you wish, de majd csak odabent.
Avron: Tudtam, hogy így lesz, előre megmondtam.
Robi: Nyugalom Mr. Avron, legalább halkabban.
Rheinalderné: Maga azt mondta, minden rendben lesz.
Robi: Asszonyom talán az én hibám ez? Én vagyok netán a Kreml? Emberek ezrei mentek át, tegnapig. Az oroszok tűrték, nem is voltak itt.
Avron: Jó, de most mi lesz?
Robi: Maguk nem magyarok, magukat úgyis kiengedik. Ön legfeljebb néhány órát veszt.
Herr Kretschmer: Lecsuknak minket, csak túléljük ezt.
Cotteril: A hisztéria jóra nem vezet, az oroszok bár nem túl kedvesek.
De ne nézzük bolondnak őket. Szörnyű dolgokat követnek el,
de csak a saját embereikkel, nem vagyunk sem felkelők, se kémek,
nem bánthatnak ártatlanul minket.
A nyugat haragját vívnák ki ezzel maguk ellen.
Herr Kretschmer: Mit szól ehhez? Egy katona lovon.
Rheinalder: A huszadik század közepén.
Avron: És még angolul is beszél.
Kapitány: Jöjjenek kérem, kövessenek.
Frau Kretschmer: Mein Gott in Himmel.
Herr Kretschmer: Elég legyen már, Gredchen.
|
|