A buszon II.
Herr Kretschmer: Mi történt?
Robi: Oroszok. Úgy fest, meg kell, hogy álljunk.
Cotteril: Csak valami forgalmi zűr lehet.
Avron: Adná az Isten.
Susie: Anyu én félek.
Billy: Apu, kik ezek?
Rheinalder: Katonák fiam.
Billy: Magyar katonák?
Rheinalder: Oroszok, a legveszettebbek.
Forradalmár: Segítsenek, vigyenek el?
Lady Ashton: Siess, mássz fel!
Cotteril: Hagyja Diana, reménytelen.
Forradalmár: Eressz el, hová viszel, örülsz te szemét, hogy üthetsz.
Kapitány: A papírokat!
Robi: Pazsalujszta, komandant. Omaga, Budapest.
Kapitány: Mindenki szálljon le!
Robi: Minden rendben lesz, most nézik át az útlevelüket.
Altiszt: Kifelé, kifelé mind.
Robi: Szicsasz.
Avron: Ez sok jót nem jelent.
Herr Kretschmer: Határozottan kell fellépni, akkor értenek.
Cotteril: És a teherautón ott azok?
Robi: Azok, azok csak magyarok. Külföldiekkel itt ilyesmi meg nem történhet.
Hazádnak rendületlenül
Forradalmárok: (Szózat)
Veres Pál: Nézem őket s arcom ég, a szégyen elborít, én is köztük állhatnék.
Mind a sírig, így fogadtuk, és halni kész, a derék.
Itt ez vár rám, ott békesség és boldogság.
Recsk poklából, ha álmom szökni bírt, csak nála járt.
És ő leküzdve ezer veszélyt, rangját, becsületét értem áldozná.
Éva: Kérem, hallgasson rám.
Veres Pál: Nézem őket, s lelkem ég, a csend, a békesség az az élet nem enyém.
Földi kéz el nem téphet, sírig szól a kötés.
Lehetnék bár messziről jött hős tanár.
Meglelhetném új otthonom, és új hazám.
Mert ők, akikben ott élek én.
Sorsuk vállalnunk kell, bármi is vár miránk.
|
|