Regős:
Élt vala e tájon tizenkét kőműves,
Az tizenharmadik Kelemen kőműves,
Magas Déva várát hogy felépítenék,
Fél véka ezüstért, fél véka aranyért.
Máté:
Hej, Márton, azok voltak a szép idők!
Márton:
Nagyot változott a világ, igaz-e, Máté?
Regős:
Amit reggel raktak, leomlott estére,
Amit este raktak, leomlott reggelre,
Összetanakodék tizenkét kőműves,
Falat megállítni hogy lesz lehetséges?
Máté:
Hej, az a Kelemen! Az nem akárki volt!
Márton:
Nem Mégis, mire jutott szegény?
Máté:
Nehéz idők voltak, de mi megmutattuk!
Márton:
Mi meg?
Máté:
Hehehe? Csak felépítettük azt a várat is!
Regős:
Kinek felesége hamarabb jő ide,
Annak gyönge hamvát keverjük a mészbe!
Annak gyönge hamvát a mészbe keverjük.
Magas Déva várát azzal felépítjük!
Márton:
Te, Máté, azért a fogadalom mégsem volt egyenlő, mert neked akkor nem volt feleséged!
Máté:
He! Mit számít az már?
Márton:
Nagyon is sokat! Te nem vállaltál mást, csak részt a jutalomból.
Máté:
Küzdöttem én, ahogy szent esküvéssel megfogadtuk!
Márton:
S tudtad, hogy nem veszíthetsz semmit!
Máté:
Elég! Túlzásba vittük az emlékezést! Vidámabb nóta kell nekünk!
Regős:
Átkozott legyen hát magos Déva vára!
Még a nap se süssön fényesen reája!
Máté:
Őrség! Hadnagy! Dobjátok ki ezt a vén bolondot!
|
|