Máté:
Én jöttem, hogy béküljünk, új egyezséget kössünk,
Én jöttem, hogy kérjelek, nem készültem ellened!
Én jöttem, hogy hívjalak, számítsd hozzánk már magad!
Én kértem, hogy nyújtsd kezed, sajnálom, ha nem teszed!
Márton:
Volt már egyszer egyezség, nem volt az se jó, se szép,
Ott is te voltál csaló, mégis te lettél bíró!
Énfölöttem ne ítélj! Megfordulhat még a szél!
Fényes lesz az igazság, elátkoz majd a világ!
Máté:
De én vagyok a bíró most! Én vagyok, ki törvényt oszt!
Én szabom meg, mit szabad, hej, hát gondold meg magad!
Én mérem az értéket, én adom a mértéket,
S ki nem barát, az ellenség, annak nem lesz békesség!
Márton:
Máté, akkor végeztünk!
|
|