Fagin:
Én nem vagyok rossz, igazán,
Bár azt mondják sokszor rám,
Tudom nem vagyok bűntelen,
Szeplőtlen, glóriás szent,
De érzelem bennem is akad valahol itt benn.
Válaszúton, állok most tudom,
El kell, hogy döntsem, hogyan éljek ezután.
Legyen csibész? Az vagyok, s unom,
Tán egy asszony mellett jobb sors várna rám.
Mert az megfőzné a vacsorám, s tiszta inget adna rám,
És sürögne és forogna, és ölelne és zajongna,
A pénzem között matatna, sőt talán ki is fosztana,
Hát jobb, ha ezen gondolkodom még.
A vénasszony, az a dadogós,
Az ifjú pedig kikapós,
Mégsem élhetek teljesen egyedül én ezentúl,
Egy jóbarát kellene, mondjuk egy igazi úr.
Kell egy barát, ki gazdag nagyon,
Ki a gondjaimat könnyen oldja meg,
Kell egy barát, aki segít,
És a z első tízezerbe bevezet.
Akkor lenne fényes palotám,
Meg hintóm is, meg új ruhám,
meg rágondolni nem merek,
A szolgám is egy hadsereg.
Sok szedett-vedett mákvirág,
Kik mindenemet ellopnák,
Hát jobb, ha ezen gondolkodom még.
Sok csóró gyerek élt velem,
Mi lesz velük nélkülem?
Úgy már senki nem vigyázna rájuk, ahogy én,
Mind rács mögé kerülhetne, ezt hogy is engedhetném?
Sok kis csibész, ügyesek nagyon,
Sok kis tolvaj, nekik isten vagyok én,
Jobb, ha nekem nem esik bajom,
Őket cserbenhagyni mégsem szeretném.
Hisz nem kellek már senkinek, s nem értek már semmihez,
A munka megöl, azt hiszem, az asszonynép se kell nekem,
De itt vannak a gyerekek, ők jópofák és ügyesek,
Hát jobb, ha ezen gondolkodom még.
(nevet)
Hisz nem kellek már senkinek, s nem értek már semmihez,
A munka megöl, azt hiszem, az asszonynép se kell nekem,
De itt vannak a gyerekek, ők jópofák és ügyesek,
És nélkülük nem élnék meg,
És nélkülük nem élnék meg,
Hát jobb, ha ezen gondolkodom még!
|
|