A partra siető indiánok gyaloghintón hozzák Caonabót.
Caonabo: Égiek vagytok-e? Szóljatok!Szóljatok!
Honnét hoztak e szárnyas csónakok?
Szóljatok, kik vagytok!Földiek? Égiek?
Rólatok szóltak-e egykor a régiek?
Indiánok: szóljatok, kik vagytok!Földiek? Égiek?
Rólatok szóltak-e egykor a régiek?
Caonabo: Miféle isteni parancsra jöttetek?
Vagy talán magatok vagytok az istenek?
Örömmel fogadunk! Szóljatok! Szóljatok!
Honnét hoztak e szárnyas csónakok?
Indiánok: Örömmel fogadunk! Szóljatok! Szóljatok!
Honnét hoztak e szárnyas csónakok?
Caonabo: Tudtuk: egyszer elküldi az ég
a Nap fiait hozzánk,
vártunk rátok, vártunk erre rég,
s tudjuk, áldást hoztok ránk!
Nem lehettek mások, csakis ők!
A Napisten gondol ránk!
Indiánok: Vártunk rátok, vártunk erre rég,
a régiektől hallottuk hírét,
hogy egyszer elküldi végül majd az ég
a Nap fiait hozzánk!
(Zene fölött próza: Kolumbusz és a tolmács dialógja.)
Kolumbusz: Hol van a tolmácsunk?
Luis: Itt vagyok, uram.
Kolumbusz: Milyen nyelven beszél ez az ember?
Luis: Talán kínaiul.
Kolumbusz: És mit mond?
Luis: Nem értem egészen világosan.
Kolumbusz: Hát akkor kérdezd meg!
Luis: De hát hogyan kérdezzem, uram?
Kolumbusz: Hogyan? Hát kínaiul!
Luis: De én csak arabul tudok, uram.
Kolumbusz: Akkor beszélj vele arabul. És kérdezd meg,
van-e arany errefelé.
(Luis énekelni kezd)
Luis: Arany!
Van-e arany?
Tudod, az a sárga,
amiből a gyűrűk,
amiből a láncok,
amiből a pénz!
Arany!
Van-e arany?
Mutatom, hogy értsed:
van-e ilyen erre?
Hogyan mondjam másképp?
Hogyan mondjam még?
Caonabo: Tudtuk: egyszer elküldi az ég
a Nap fiait hozzánk,
vártunk rátok, vártunk erre rég,
s tudjuk, áldást hoztok ránk!
Nem lehettek mások, csakis ők!
A Napisten gondol ránk!
Tengerészek + Luis: Arany!
Van-e arany?
Tudod, az a sárga,
amiből a gyűrűk,
amiből a láncok,
amiből a pénz!
(Mivel az indiánok nem értik, hogy a tengerészek mit akarnak, az
utóbbiak kézzel-lábbal mutogatnak; ebből kialakul egy groteszk
tánc, amit az indiánok elképedve néznek. A tengerészek a tánc
közben énekelnek)
Tengerészek + Luis: Arany!
Van-e arany?
Tudod, az a sárga,
amiből a gyűrűk,
amiből a láncok,
amiből a pénz!
(A zene tovább szól. Kolumbusz prózában szólal meg)
Kolumbusz: Elég! Hozzátok a csengettyűket! Hátha attól okosabbak
lesznek. Ez Afrikában is mindig bevált.
(A tengerészek lehozzák a hajókról az értéktelen csengettyűkkel
és üveggyöngyökkel teli ládákat. Kolumbusz fölmutat egy
csengettyűt, megrázza. Caonabónak tetszik a játék. Lassan minden
tengerész kezében ott van egy csengettyű, nyújtják az indiánok
felé. Ebből újabb, csengettyűzenével és az üveggyöngyök hangjával
kísért tánc alakul ki. Végül a boldog indiánok a csengettyűkért
és az üveggyöngyökért cserébe kiveszik orrukból és fülükből az
ékszereiket és odaadják őket a tengerészeknek.
Kolumbusz kitűzi a magával hozott zászlót.)
Kolumbusz: Kitűztük zászlónkat, halljátok, emberek,
halljátok földek és halljátok, tengerek!
Birtokba vesszük e földeket, melyeken
keresztény hódító nem járt még sohasem!
Ez a föld ezentúl spanyol föld, s lakói
kincstárunk javára tartoznak adózni!
Rabszolgát innen csak spanyolok vihetnek,
urai lettünk e szépséges szigetnek!
Caonabo + Indiánok: Vártunk rátok, vártunk erre rég,
a régiektől hallottuk hírét,
hogy egyszer elküldi végül majd az ég
a Nap fiait hozzánk! |
|