Nézz rám, ég!
Ezt a bárkát nézd!
Küldj jó hírt:
mennyi út vár még?
Te tárt szárnyú ég!
Ugye, óvsz engem még?
Fönt száz fény ég,
lent sűrű éj.
Ég, küldj jó hírt!
Csak víz és víz -
Csak a hullámzó víz -
Nézz rám, ég,
hányszor kértem már,
hogy küldj egy jó hírt:
vár egy szépséges táj!
Tág ég, nagy víz,
új s új part hív,
mondd, hol van még?
Szólj hát, tág ég!
Az éj mélyén átfúvó szél
épp onnan fúj, tán épp ott kél:
színes, pompázó part, mely ott vár,
szépséges föld, napfényes táj!
Te szépséges föld!
Te napfényes táj!
Tág ég, nagy víz,
új s új part hív,
mondd, hol van még?
Szólj hát, tág ég!
Az éj mélyén átfúvó szél
épp onnan fúj, tán épp ott kél:
színes, pompázó part, mely ott vár,
szépséges föld, napfényes táj!
(Az éjszakában, amelyben eddig csak a Hold és a csillagok
világítottak, egyszer csak valami emberek által mozgatott
jelzőfény kezd villogni. A matrózok rohannak föl a fedélzetre,
össze-vissza kiabálásba fognak.)