[ Musical gyűjtemény ] -> Kolumbusz, az őrült spanyol hányattatásai szárazon és vízen, avagy egy vállalkozó odüsszeiája ~ Kolumbusz imája
| «« Előző szám |   « 16/36 »  | Következő szám »» |

(Kolumbusz a parancsnoki hídon, egyedül, éjszaka.)

Kolumbusz: Nézz rám, ég,
nézz le rám, tág ég!
Mélykék ég,
titkot őrző ég!

Félelmem hív,
ugye küldesz majd hírt?

Nézz rám, ég!
Ezt a bárkát nézd!
Küldj jó hírt:
mennyi út vár még?

Te tárt szárnyú ég!
Ugye, óvsz engem még?

Fönt száz fény ég,
lent sűrű éj.
Ég, küldj jó hírt!
Csak víz és víz -

Csak a hullámzó víz -

Nézz rám, ég,
hányszor kértem már,
hogy küldj egy jó hírt:
vár egy szépséges táj!

Tág ég, nagy víz,
új s új part hív,
mondd, hol van még?
Szólj hát, tág ég!

Az éj mélyén átfúvó szél
épp onnan fúj, tán épp ott kél:
színes, pompázó part, mely ott vár,
szépséges föld, napfényes táj!

Te szépséges föld!
Te napfényes táj!

Tág ég, nagy víz,
új s új part hív,
mondd, hol van még?
Szólj hát, tág ég!

Az éj mélyén átfúvó szél
épp onnan fúj, tán épp ott kél:
színes, pompázó part, mely ott vár,
szépséges föld, napfényes táj!

(Az éjszakában, amelyben eddig csak a Hold és a csillagok
világítottak, egyszer csak valami emberek által mozgatott
jelzőfény kezd villogni. A matrózok rohannak föl a fedélzetre,
össze-vissza kiabálásba fognak.)

| «« Előző szám |   « 16/36 »  | Következő szám »» |