1. udvarhölgy: Királynő, hallgasd meg őt!
Álma egy keleti út.
Azt mondja, Nyugatnak indulna el,
s végül majd Keletre jut.
2. udvarhölgy: Királynő, hallgasd meg őt!
Szemében távoli fény.
Elnézem perzselő tekintetét,
s bármit mond, elhiszem én!
Együtt: Királynő, hallgasd meg őt!
Szívében nincs számítás.
Messzire vágyik, mert messzire lát,
szavában nincs ámítás.
Izabella: Ma minden pénz
a hadseregre kell,
de ígérem,
hogy nem felejtem el,
majd meghallgatom
e híres álmodót,
de várjon csak addig,
amíg legyőzzük a mórt.
Tudom, álmodók nélkül
még nem történt semmi,
de üres a kincstár,
hát mit lehet tenni?
Én álmodnék szintén,
de nincsen rá módom,
mert elszáll az álom
e túl kemény trónon.
Én irígyen nézem,
ha álmodnak mások,
hisz Isten is egyszer
egy szép álmot látott,
s az Istent, kit balgán
egy vén trottynak látnak,
én ifjúnak látom,
ki tervektől lázas.
1. udvarhölgy: Királynő, hallgasd meg őt!
Ő is egy álmodozó!
Költő, ki verset a tengerre ír,
s tolla egy zászlóshajó!
2. udvarhölgy: Királynő, hallgasd meg őt!
Indiát kínálja fel.
Adj neki hajókat, adj neki pénzt!
Tudod, hogy nyer, aki mer!
Együtt: Királynő, hallgasd meg őt!
Ilyen egy igazi hős.
Távolból érkezett, távolba néz.
Királynő, hallgasd meg őt!
Izabella: Ma minden pénz
a hadseregre kell,
de jöjjön hát,
s a tervét mondja el,
én meghallgatom
e híres álmodót,
és szólok majd hozzá
egy-két bátorító szót.
Mert álmodók nélkül
még nem történt semmi,
az álmodók tudják,
hogy merre kell menni,
az álmodók látják,
mit nem látnak mások,
az Isten is egyszer
egy szép álmot látott!
S az Istent, kit balgán
egy vén trottynak látnak,
én ifjúnak látom,
ki tervektől lázas.
Ha téved, hát téved,
majd másképpen kezdi,
mert álmodók nélkül
még nem történt semmi!
(Sötét. Változás.) |
|