Pál: Elfáradtam uram, mond, mi van hátra még?
Damaszkusz volt a kezdet, s talán Róma lesz a vég?!
Megállnék már szívesen, de tudom, nem lehet,
Az aratásban fél munkát nem végezhetek.
Megyek, hogyha küldesz, úgy ahogy szokás,
De súlyos teher néha, az apostolkodás,
Egy dolog van csupán, mi erőt ad nekem
Hogy bármit teszek, csak érted teszem
Nem hallgatnak rám, nem értik szavam.
Talán én hibáztam?- Áruld el uram !
Megállnék már szívesen, de tudom, nem lehet,
Az aratásban fél munkát nem végezhetek.
Megyek, hogyha küldesz, úgy ahogy szokás,
De súlyos teher néha, az apostolkodás,
Egy dolog van csupán, mi erőt ad nekem
Hogy bármit teszek, csak érted teszem
Voltak társaim, jó hithirdetők,
De hosszú volt az út, s mind elhagytak ők.
Megállnék már szívesen, de tudom, nem lehet,
Az aratásban fél munkát nem végezhetek.
Megyek, hogyha küldesz, úgy ahogy szokás,
De súlyos teher néha, az apostolkodás,
Egy dolog van csupán, mi erőt ad nekem
Hogy bármit teszek, csak érted teszem
Próza: Sokszor voltam börtönben,
módfelett sok verésben volt részem.
Sokszor forogtam halálveszélyben.
A zsidóktól 5 ízben kaptam egy híján negyvenet.
Háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek.
Háromszor szenvedtem hajótörést,
1 nap és 1 éjjen a nyílt tengeren hánykódtam.
Sokszor voltam vándorúton.
Veszélyben forogtam folyóvizeken,
veszélyben rablók miatt,
veszélyben népem körében,
veszélyben a pogányok között,
veszélyben, a városokban,
veszélyben, a pusztaságban,
veszélyben a tengeren,
veszélyben az áltestvérek közt.
Ének: Elfáradtam uram, mond, mi van hátra még
Damaszkusz volt a kezdet, s talán Róma lesz a vég?!
|
|