Tömeg: Kövezzük meg!
Hazudott! Dögöljön meg az ilyen!
Káromkodott! Vesszen el István diakónus!
István diakónus: Mért hiszitek rólam, hogy ellenség vagyok,
Mikor arra vágyom szüntelen, hogy megváltozzatok!
Hallanotok kell az örömhír szavát
Boldog aki megleli Isten szent fiát!
Ó, én drága népem, úgy kívánom neked,
Hogy fogadd el hát Krisztust, aki legjobban szeret!
Ó, én drága népem, az Úr legyen veled,
Adja meg ő néked, hogy kinyíljék szemed!
Népem hallgass rám! Kérlek hallgass rám!
//: A fáklyád égjen! Szórd szét a fényt,
Bátran terjeszd az Úr üzenetét,
Jóban, rosszban, menj s add tovább,
Éld és hirdesd Jézus Krisztus evangéliumát! :// (Alatta a tömeg kiabál)
Öreg börtönőr: Mit szólsz ehhez Saul?
Saul: Kövezzétek meg! Addig én őrzöm a ruhátokat!
Öreg börtönőr: //: Hallgass István, a játék véget ért!
A bűnöd túl nagy, most meglakolsz ezért,
Őrült féreg, hová jutottál?
Pusztulj, pusztulj, hitszegő, a halál készen áll! ://
István diakónus: (Az öreg börtönőr énekének ismétlése alatt)
A fáklyád égjen! Szórd szét a fényt,
Bátran terjeszd az Úr üzenetét,
Jóban, rosszban, menj s add tovább,
Éld és hirdesd Jézus Krisztus evangéliumát!
Tömeg: kiabál
István diakónus: Uram Jézus! Vedd magadhoz lelkemet...
Uram! Ne ródd fel nekik bűnül!
Saul: Így kell ezekkel bánni. Egyszer csak elfogynak.
Öreg börtönőr: Bárcsak úgy lenne Saul, ahogy mondod, de attól még messze vagyunk. Te, úgy hallottam, ezek az átkozottak rendszeresen összegyűlnek, mégpedig a hét első napján. Akkor ünnepelnek...
Saul: Úgy. Tehát már a szombatot sem veszik komolyan. Nem tudom az Isten miért tűri ezt!
Öreg börtönőr: Mit szólnál hozzá, ha kideríteném hol találkoznak. Odamennénk egy csomó fegyveressel, csöndben, észrevétlenül, megnéznénk, kihallgatnánk őket, aztán elő a bilincsekkel, és irány a börtön! Nos?
Saul: Úgy van! Ez a megoldás!
|
|