Öreg börtönőr: No, megtértél már?
Fiatal börtönőr: Én? Engem nem hat meg az ilyesmi. Viszont téged, öreg barátom, biztos mélyen érintett.
Öreg börtönőr: Dehogyis. Amit énekelt, az hidegen hagyott. De ez az ember ijesztően hasonlít valakire, akit réges-régen ismertem meg Jeruzsálemben. Ugye ezt Pálnak hívják?
Fiatal börtönőr: Te mondtad...
Öreg börtönőr: Igen, igen, de az a hasonmás meg Saul volt. Vagy talán kettős nevet visel? Zsidóul Saul lenne, görögül meg Pál? Nincs kizárva. Ellenben Saul, az a régi ismerős nem volt keresztény. Sőt!
Fiatal börtönőr: Szerintem nézd meg még egyszer a képét, hátha ráismersz.
Öreg börtönőr: Jó megnézem. (megnézi)
Te, hát ez Saul! Ez tényleg ő! De mit keres itt? Az nem lehet, hogy... Á, nem értem az egészet. Hogy kerül ő ide? Mi együtt küzdöttünk a keresztények ellen, ő meg én! Ott volt amikor István diakónust megköveztük, és ő helyeselte azt!
Fiatal börtönőr: Nyugodj meg! Inkább ülj le és mondd el, ki az az István, és ki ez a Saul.
Öreg börtönőr: Rendben van! Mindent elmesélek! |
|