Pál: Uram, hogyha szólítsz indulok.
Szolgáld voltam, s most is az vagyok.
Rajtad kívül nincs más hatalom,
Bármit akarsz, én is akarom.
Régen bizony más voltam belül,
Vergődtem a bűnben, egyedül.
Köszönöm, hogy megszólítottál,
S létemnek új értelmet adtál.
Ó, de ne hagyj el majd Jézus, ha rámtörnek vadul,
Ha hozzám lép a hóhér,
S a fejem porba hull.
Akármi vár rám, maradj velem,
Légy úrrá a gyöngeségemen!
Támogass, hisz erőm oly kevés,
Te aki jól tudod mi a szenvedés!
Bilincsben vagyok, négy fal között.
Üldözőből lettem üldözött,
Szabad voltam, oly sok éven át,
S hirdettem a hitnek igazát...
De földi pályám lassan véget ér,
A vén apostol végső útra kél,
feléd tárom reszkető kezem,
Érzem, tudom szeretsz Istenem.
Ó, de ne hagyj el majd Jézus, ha rámtörnek vadul,
Ha hozzám lép a hóhér,
S a fejem porba hull.
Akármi vár rám, maradj velem,
Légy úrrá a gyöngeségemen!
Támogass, hisz erőm oly kevés,
Te aki jól tudod mi a szenvedés!
Igen, Te is szenvedtél sokat,
Meghaltál hogy megments másokat,
A keresztfára miértünk mentél,
És szent véreddel üdvöt szereztél.
Te ki mindent tudsz és mindent látsz,
Kételkedést bennem nem találsz.
Múltam, s jövőm átadom neked,
S kezedbe ajánlom lelkemet! |
|