[ Musical gyűjtemény ] -> A kiátkozott ~ Feloldozás nélkül - (Kun László)

| «« Előző szám |   « 25/27 »  | Következő szám »» |

Amit szívem álmodott, elfújja a szél, De az átok fennmarad, s rabságra ítél. Közelít a végzetem, nem tart már soká, És a szívem tudja jól, hol találok rá. Hős Attila, bocsásd meg nekem, Jogy elragadott a szenvedélyem. Dicső múltunk, bármily szép is volt, De általam, már nem támadhat fel... Káprázat itt e föltön minden győzelem, A Felső Viéág örök, s ideje végtelen, Vívhattam volna talán véres háborút, De úgy érezem számunkra nincs visszaút. Nem számít már az utókor miként ítél, A szívem kiátkozott, s többé már nem remél, Magyaroknak kun voltam, s kunoknak rossz magyar, Más volt a próza, és más volt a dal. Menjetek békével! Magyar és kun közt nem lesz háború!

| «« Előző szám |   « 25/27 »  | Következő szám »» |