Krisztusunk ellökött, kiátkozott vagyok,
Ki mindig jót akart, az ördöggel társalog.
Oly gyászos véget ér, Simon, a krónikád,
Sátánnak festheted a kun László királyt.
Azt is, hogy pogány volt, nyugodtan írhatod,
De azt is feljegyezd, hogy szeretni jol tudott,
S ha néha megvadult, ivott, és részegen...
Oh, bárcsak Édua itt lenne most velem... |
|