Volt mikor még erős volt és hódító talán,
De most már fáradt öregasszony az a kun leány.
Elszállt az idő, elmúlt rég a nyár,
De elértem, hogy László a király.
Elszállt az idő, hűvös már a tél,
A hűségeskü lám csak ennyit ér.
Volt mikor még pillantásom leste száz vitéz,
Tükrömből most rám egy ráncos rút anyóka néz.
Elszállt az idő, elmúlt rég a nyár,
Lászlón kívül nincs itt más király.
Elszállt az idő, hűvös éjszakán,
Csak az fáj, hogy még nincsen unokám.
Nem kívánok harcot vívni én már senkivel,
Éjszakánként férfi helyett csak a gond ölel.
Elszállt az idő, és nincs gyümölcs a fán,
Mondjátok, hát mért nincs unokám.
Elszállt az idő, hűvös már a szél,
Az Árpád-ház regénye véget ér.
|
|