[ Musical gyűjtemény ] -> A kiátkozott ~ El kell válnunk (Csört, Édua)

| «« Előző szám |   « 7/27 »  | Következő szám »» |

Csört: Szép virágom, kertemben kinyílottál, Nincs erősebb fegyver a mosolyodnál, Édes lányom, kísérjen az áldásom, Fáj a szívem, tőled most már el kell válnom. Édua: Édes atyám, lányod a fejét hajtja, Szép a virág, sors keze leszakajtja, Táncoló szél felemeli viszi útra, Messze repül, s hervadtan zuhan a sárba. Együtt: Bárhogy lesz is szégyenedre sose váljon, Fáj a szívem, tőled most már el kell válnom. Ezzel a dallal emlékezik meg a Musical gyűjtemény a kiváló színészről, Agárdi Gáborról, aki ezt a dalt énekelte. Isten nyugtassa! Iglódi István búcsúztatója Gabi bácsi! – Gabikám! Gábor Bátyám! Így szólítottalak, amikor megismertelek Illés Endre: Az idegen című művének próbáin. Gábor számomra az NDK-ban lettél, ahol két hónapig voltunk összezárva a Husaren in Berlin forgatásán. Aztán, amikor sok év után újra együtt kezdtünk dolgozni, lettél Gabi, Gabikám. Hozzád öregedtem. Nem, ez nem igaz. Te sosem voltál öreg! Ahogy beléptél a színpadra, mindig fiatal voltál, de a büfében is, ahol óriási energiával adtad elő a történeteidet. Színészeted alapja volt ez a kópés, fiatalos tartás. Bármelyik alakításod jut az eszembe, sosem emlékszem öregemberre. Nem csupán a My fair Lady fergeteges Doolittle-ére gondolok, vagy a Styx Jankóra, hanem azokra a szerepekre is, amiben öregembereket alakítottál, mint Zetelaki Dánielre az Advent a Hargitán-ból, vagy a Márai darab Konrádjára. Talán azért, mert a hited a színházban fiatalos maradt. Ezért tudtad annyira szeretni a fiatalokat. Ahogy Te Tóth Sanyit, Őze Áront, Auksz Évit, vagy Soltész Bözsét értetted, értékelted és szeretted, azt sok pályakezdőnek kívánom. Örömszínész voltál és ez így igaz. Zsörtölődtél, hogy sok az előadásod. Aztán véletlenül úgy alakult a műsor, hogy egy hétig nem játszottál, s már a második napon bent voltál a színházban és panaszkodtál: „Nem kellek én már senkinek!" Abban a kegyelemben volt részed, hogy az volt a munkád, amit az életben legjobban szerettél csinálni. Ezért is tudtad olyan végtelen alázattal művelni a mesterséget. A Márai film forgatásán bámulatos önfegyelemmel alkottál nagyszerűt. Lobognak a gyertyák a művészbejáró lépcsőjének szélvédte zugában. Érted égnek. Sajnos az utóbbi években a színházunk lépcsőjén gyakran égnek a gyertyák. Ugyanitt égtek egy évvel ezelőtt Bubik Pistáért, majd Bessenyeiért, öt éve pedig Imréért, szeretett barátodért, Sinkovitsért. Kérlek téged, ha benyitsz a mennyei klubba, üdvözöld őket a nevünkben is. Köszönjük Neked az itt töltött 42 évet, az alakításaidat, a derűdet, a fiatalok szeretetét, a kiállást a színház mellett. Nagyon fogsz hiányozni, de kicsit megvigasztal a színházban szállóigévé vált mondás: Ne búsuljunk azon, hogy Gabi bácsi elment, örüljük, hogy itt volt. Örülünk és köszönjük! Isten veled Gabikám!

| «« Előző szám |   « 7/27 »  | Következő szám »» |