Küldd elém az írót, Mikes Kelement,
Magyar sors vár rá is, szögezd fel velem.
Küldeném Zrinyi Miklóst, kinek elveszett a vára,
Szögezd vele együtt a magyar Keresztfára.
Küldd elém az utazót, Kőrösi Csoma Sándort,
Ő sem maradhat le a magyar Golgotáról.
Küld jöjjön hozzám, Gróf Széchenyi István.
A hídja mellett ott lesz ő is a magyarok keresztfáján
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán,
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán.
Ó, küldd el nekem, Petőfi minden csontját,
Megfeszítik őt is, hol a magyar sorsot írják.
Küldd elém a festőt, Csontvári Kosztkát,
Ki megálmondta a vásznon, önmaga keresztfáját.
Küldd elém a költőt, József Attilát,
Szögezd velem együtt, ő is kap keresztfát,
Küldd a zeneszerzőt, Bartók Bélát,
Kiket a sors messze űzött, mind velem lesz a keresztfán.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán,
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán.
Küldd elém Sütő Andrást, ki hetven éve várja.
Átrajzolták térképét, más lett a hazája.
Küld jöjjenek hozzám, kinek nem találják sírját.
A Don kanyarban magukat, örökre beásták.
Küldd elém egy gyermeket, a Corvin térről.
Küldd mellé Nagy Imrét, őt is szögezzék föl.
Küldd elém a művészt, Latinovits Zoltánt,
Kit a magyar sors tett örökre, színész királlyá.
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán,
Ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán.
Küldd elém egy könyvben, nyelvünk legendáját,
S minden szó majd megtalálja külön golgotáját.
Ébredj fel, fényes napra, elmúlt az éjjel,
Ébredj fel, tiszta szívvel, a régi szenvedéllyel.
Egyenes állj, mint nyárfa a szélnek ellen állva,
Egyenes állj, te leszel, a magyarok keresztfája.
Ébredj fel, fényes napra, elmúlt az éjjel,
Ébredj fel, tiszta szívvel, a régi szenvedéllyel.
Egyenes állj, mint nyárfa a szélnek ellen állva,
Egyenes állj, te leszel, a magyarok keresztfája.