[ Musical gyűjtemény ] -> Valahol Európában ~ II. felvonás - 8. kép: Kastélykülső

| «« Előző szám |   « 31/32 »  | Következő szám »» |

Egyenr.: Melyiktek a főnök? Sofőr: Talán az a kese. Hosszú: Nem vagyok kese! Egyenr.: Hát persze, hogy te. Nem baj, veled amúgyis van egy kis elszámolnivalóm, ,,bajtárs". Na. Gyere csak ide! Közelebb! Olvasd! Nem én írtam! Ez egy rendelet! Ez vár rátok! Ez vár minden koszos csavargóra. Hosszú: (összegyűri, eldobja a papírt) Egyenr.: (Gyomron vágja Hosszút) Mi van? Nem tudsz olvasni? Suhanc: De tud! Csak nem akar! Egyenr.: Nézd már! Kurvád is van? Összejöttetek, ni? Hosszú: Hozzá ne merjen... Egyenr.: Szép kis vezér! Csúszik itt a porban. Állj fel! Azt mondtam, felállni! Na, szedjétek össze! Na, figyelj mocsok. Nekem személy szerint semmi bajom veled, tőlem elmehetnél, és a társaid is, mind elmehetnétek, de a törvény, koszosok, a törvény az szent dolog. Itt ez a rendelet. Azt írja... akinek nincs állandó lakhelye... ez vagy te, akit rabláson, fosztogatáson érnek, ez itt mind ti vagytok, ugye ebben a kastélyban... az a statáriális bíróság... ez én vagyok, ugye... tanuk jelenlétében... no, ezek az urak... rögtönítélő tárgyalás után... Prof.: Tárgyalás! Kell tárgyalja! Egyenr.: Nézd, az okos fiú! Prof.: Kell kihallgatja, eljárás, szótértve... Egyenr.: Meglesz, minden meglesz. Mi betartjuk a rendet. (Hosszúhoz) Ki az apád? Hosszú: Talán te vagy az, te görény. Egyenr.: Még egyszer megkérdem. Ki az apád? Hosszú: Állami Javító Intézet. Egyenr.: Miből éltél? Hosszú: Az államból. Amig szét nem lőtték. Egyenr.: (Suttyóhoz.) Hát téged hogy hívnak, koszos? Suttyó: Suttyó. Súttyónak hívnak. Nem vagyok koszos. Egye hete fürödtem. Egyenr.: Velem ne pimaszkodj! A nevedet kérdem. Azt, amelyiken otthon hívtak. Suttyó: Pityu. Pityukám. De főképpen: Pityu. Aztán: ratatatata. Egyenr.: (Csóróhoz.) Te miért nem vagy otthon? Csóró: Mert csak egy gödör van a házunk helyén. Egyenr.: Szüleid? Miért hagytak elbitangolni? Csóró: A nyanya bent maradt a gödörben. Csak a keze látszott ki. Így valahogy. (Mutatja.) Nem. Így álltak az ujjai. Egyenr.: (Ficsúrhoz.) És te azzal a hülye képeddel? Hogy kerülsz ide? Van anyád? Ficsúr: Volt. Egyenr.: Apád? Ficsúr: Az biztosan. Szeplős: Nem is egy, mi? Egyenr.: (Szeplőshöz.) Na és te? Apád, anyád? Szólalj már meg! Szeplős: Akasszuk fel! Azt mondták... a katonák. Pedig ő is katona volt. Egyenr.: Hazug disznó! Szeplős: Felhúzták a gerendára. Egyenr.: Fogd be a pofád! (Professzorhoz.) A te apád, nagyokos? Prof.: Nem nagyokos. Nagykövet. Egyenr.: Nagykövet. Ja! Én meg a pápa vagyok. Elég volt. Hazátlan bitangok. Betörés közben tetten érve... Simon: (előlép) Nem történt betörés. Egyenr.: Na nézd csak, művészem! Megjöttönk végszóra? Maga is kussolhat, ahogy eddig tette. Elbújni egy romba, amig mások harcolnak! Vége a cirkusznak. A törvény nevében vádat emelek... Simon: Ki mer itt vádolni? Maga? (Polgárőrökhöz.) Vagy maguk? Vagy én? Igaza van. Én gyáva voltam. Azt hittem, lehet külön békét az Istennel... Ez az én bűnöm. Rendben van. De mi a bűne a vádlottaknak? Egyenr.: A rendelet feketén fehéren megírja... Simon: Nem ők csinálták a háborút, de a háború hajtotta ki őket az országútra. Milliónyi éhes gyerek bitangol Európa-szerte. Nincs mit enniük, nincs hol aludniuk. Azt se tudják, mi a szeretet, mi a zene. Ha van vádlott itt, ezen a helyen, akkor mi vagyunk azok valamennyien. Egyenr.: (Polgárőrökhöz.) Mi van? Nyissátok ki a szátokat! Miért hallgattok? Simon: Tudják, hogy igazam van. Egyenr.: Nincs igazság, csak erő van, jog van és törvény van. És a törvény világosan kimondja... Simon: ...Csavargó az, akinek se foglalkozása, se otthona. Jól mondom? Egyenr.: Jól mondja. Simon: A vádlottak foglalkozása az, hogy gyerekek. Az otthonukat szétverte a háború. Egyenr.: Tehát nincs otthonuk! Simon: Ha maga ragaszkodik a törvény betűjéhez... Egyenr.: Igenis ragaszkodom! A törvény az egyetlen dolog ebben a rohadt felfordulásban, amihez igenis ragaszkodni kell! Simon: Amíg paragrafusok szabják meg az emberi szabadságot, addig mi is paragrafusokkal védjük meg magunkat. Tessék. Most írták alá a városban. Olvassa! (Átad egy papírt.) Ez a domb, a szikla, a kert, a kastély, minden, ami az enyém volt, mostantól az övék. Nézze meg jól, pecsét is van rajta. Ezek a koszosok mától itt már otthon vannak. Én vagyok a vendég, a csavargó, a bandita... Van még valami kérdeznivalója (A gyerekekre mutat.) az uraktól? (A gyerekekhez.) Mi van nem is örültök? Éva: (Jön, karjában a véres fejű Kuksi.) Mind: Kuksi! Simon: (Átveszi.) Tessék, itt van. Éva: Meglőtték. Simon: Látja? Ez a maga rendje. Egyenr.: Kérem, én csak a kötelességemet... Simon: Elég volt az ilyen kötelességből, törvényből, rendből, elég! Takarodjon! Egyenr.: (Polgárőrökhöz.) Fogjátok le! Ez parancs. Paraszt: Menjen innen! Egyenr.: Micsoda? Valaki: Jól hallotta. Paraszt: Takarodjon! Másik: Vigye a sofőrjét is! Sofőr Én soha nem értettem egyet a főhadnagy úrral. Én csak kényszerből, kérem, én csak parancsra.... Egyenr.: Jól van. Visszajövök. De nem egyedül. Lógni fog az egész banda. (el.) Sofőr: Ha visszajön, beleeresztek egy sorozatot. Kuksi: Nem! Nem szabad... lőni. Hosszú: Kuksi! Ficsúr: Ne halj meg, pipikém! Szeplős: Kuksi! Kuksi: (Mosolyogni próbál) A morva életbe... Simon: Lázas. Forró a kis teste. Pötyi: Fiú nem meghal. Kuksi: A babám. A babámat... Éva: (Odaadja) Hosszú: Megmarad? Simon: (Nemet int.) Kuksi: A babám... tied... (Pötyinek adja.) Fiúk nem szoktak babával... Pötyi: Játszhat, fiú is játszhat. Kuksi: Sötétben nem lehet... Éva: Hol van itt sötét? Kuksi: Tudom már, tudom. Simon: Mit tudsz kisfiam? Kuksi: Fütyülni... Simon: Nem szabad. Most nem szabad. Majd, ha meggyógyultál. Jó? Éva: Majd holnap. Kuksi: Mikor lesz holnap?

| «« Előző szám |   « 31/32 »  | Következő szám »» |