Imre herceg: Ez lenne hát Gellért úr, Jézus népe,
Atyám legfőbb műve igazság és béke,
Ám e sok halott nem illik a képbe.
Gellért: A küzdelemnek még nincsen vége...
Imre fiam!
Látom utad, de nem mondhatom,
S az enyémet is egy nagy hegyen.
Istent nem hatja át szánalom,
Keresztül hajt egy szűk helyen.
Pedig minden imánkkal őhozzá járulunk...
Imre herceg: Mégis a nevében elszántan gyilkolunk!
István király, miként tűrhet ilyet!
Gyűlöltség ellen atyám mért nem tehet?
|
|