Hegyeken át
száll a muzsika hangja.
Dallamok szállnak ezer éve már,
Betölti a szívem a muzsika hangja,
érzem, a szívem is dalolna már,
És szárnyalna már, mint a vizimadár.
Ha a tóról a magasba húz,
vagy mint harangszó száll a falvakon át,
a szívem is úgy szállna, úgy!
Vagy kacagnék, mint a gyors hegyi patak,
míg szalad a köveken át,
és végigdalolnám,
mint a pacsirta az éjszakát!
Várnak a hegyek ha a szívem magányos
és újra dalolják a sok régi dalt.
Betölti szívem a muzsika hangja
és dalolok én is már. |
|