ISTVÁN: Ó, te Isten, vedd le vállamról a terhet!
Mért' fordítod Koppányt ellenem?
Árpád vére nem támadhat önmagára,
Válaszd őt, s én átadom helyem.
SAROLT: Édes fiam, rejtsd jobban el nyugtalan érzéseid!
Légy óvatos, ne láthassa át senki sem szándékaid!
Sok víz lefolyt,
s még sok víz folyik véresen a vén Dunán.
Nincs béke még,
és nem tudhatod, hol leszel a harc után.
Győznöd kell a földeken
és győznöd kell a váraknál,
Mindenkire szükséged van
ki a trónra téged vár.
Érdekből vagy számításból
mellékes, ha melléd áll;
Istennel vagy Isten nélkül,
Koppány téged nem szolgál.
Jól jegyezd meg!
ISTVÁN: Óh jó anyám!
Békét kíván mind a nép, s az Istenünk.
Miért kell a harc?
Csak vérünk folyik s egyre fogy nemzetünk.
SAROLT: Édes fiam, mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt.
Nem fogja fel a múltat, s nem sejti még az eljövőt.
Szánalmas kis lény az ember
önnön sorsán túl nem lát,
Könnyen megtéveszti néhány
jól irányzott hazugság.
Egymás ellen acsarkodva
nem egy nemzet itt a nép,
Mindannyiunk érdeke,
hogy országunk királya légy,
István fiam |
|