Valentin:
Az a hely, ahol én a világra jöttem, nem volt más, csak vályog, s bádog,
Ez volt a házunk, hazánk.
Nyoszolyánk, bútorunk a lopdosott szalma, s dobozok tarka halma,
S penészt tenyészt csodás hazánk!
S minden vasárnap hála járt néki, aki gyártója e szép világnak.
Kicsi húgom és én, meg a mama szintén remegőn néztük a vihart, kitart-e
Majd a házunk, hazánk...
S ami anyánkat illeti, 30 se volt, mikor holtfáradtan meghalt, s ránk unt
Házunk és hazánk.
Azért vasárnap hála járt néki, aki gyártója e víg világnak!
És a húgom, meg én, ott a lét peremén esküt tettünk, kölyökesküt:
Gyereklélek ilyet többet át nem élhet!
S nem lesz vasárnap, amikor büszke lesz az Úr, hogy velünk így kiszúrhat!
Be is jöttünk a városba koldulni, itt, s egy szép nap, kinn a placcon,
Most is hallom sorsom szólít emberhangon!
Felszabadulunk, hisz arra visz minden út,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És ha fáklyánk fellobog, minden árnyék bújni fog,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És majd lát egy új csodát az elvakult világ,
Látja, nem lehet élni így tovább!
Ez a harc a végső harc, csak a végletekig kitarts,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Végre a mi napunk!
Kar: Valentin:(Ismétli a kart)
Felszabadulunk, hisz arra visz minden út,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És ha fáklyánk fellobog, minden árnyék tűnni fog,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Akkor lát majd új csodát az elvakult világ,
Látva, nem lehet élni így tovább! Lát új csodát
A nagyvilág...
Ez lesz majd a végső harc, csak végletekig kitarts,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Holnap a mi napunk!
Virrad a mi napunk! Virrad a mi napunk!
Holnap a mi napunk! Örök szép holnapunk! |
|