19. jelenet: Úton Bécs felé
COLLOREDO: Gróf Arco! Mit hallott Münchenből?
ARCO: Mozart operája fényes siker.
COLLOREDO: Naturellement!
ARCO: A bajor választófejedelem rendkívül hálás főméltóságodnak, hogy kölcsönadta neki Mozartot.
COLLOREDO: Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,
s a bajor csak nem csap be engem,
és nem ragad nála e rátarti golyhó,
visszaadja időben, rendben.
ARCO: A választófejedelem a szokásos választ adja majd: nincs üres állás.
COLLOREDO: És mikor ér Mozart Bécsbe?
ARCO: Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak, kövessen minket.
COLLOREDO: Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet, hogy magammal vigyem.
ARCO: Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.
COLLOREDO: Engem fognak ünnepelni Bécsben!
Bécs is csak rajong majd érte, s enyém lesz a dicsőség,
hiszen én hoztam őt Bécsbe, nem is sejtik, mit tud még!
ARCO: Csak nehogy a fejébe szálljon...
COLLOREDO: Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.
ARCO: És ha a császár vet rá szemet?
COLLOREDO: Nem fogom engedni, hogy Mozart a császár előtt játsszon!
ARCO: Hiszen másról se beszél! Fúgákat akar játszani a császárnak, meg az operáját.
COLLOREDO: Mozart álmodozzon bátran, nem dönthet erről végül ő.
Most még igazán jól él nálam, de az égig talán nem nő.
ARCO: Arretez! Természetesen nem tartozik neki számadással, főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája. Egyszerűen alkalma sem lesz arra, hogy új állásra pályázzék. És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt? Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján. Ott mindig szemmel tarthatom. Bezárni persze nem tudom, és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.
COLLOREDO: Azt megtiltom! Borozókról szó sem lehet, a Práterről meg végképp nem!
Rám bízta őt az Úr!
A dolgom az, hogy megtanítsam,
hogy legyen majd példás szolga ő!
Nincs a tudásnál szebb zeneszó, a tiszta ész az mindig győz,
egy művész meg mindig esendő! |
|