Szellem:
Fiam vagy, véremből lettél
Erőt és elmét mind tőlem nyertél
Szerettelek és neveltelek
Hogy életed mindig boldog legyen
Fiam vagy, véremből lettél
Átadtam neked mindent, mi érték
De most csak égek a pokol tüzében
Míg bűne letisztul a földi létnek
Egy ember miatt kell most így szenvednem
Kinek csúf tette feldúlja lelkedet
Felforr a véred, és elönt a gyalázat
Bosszuld meg halálát, ha szeretted apádat
Hamlet: Apámnak baleset okozta halálát
Nem élte túl egy kígyó marását
Szellem: Hazugság, hogy véletlen történt
Ezzel leplezték a gyilkos tettét
Fülembe mérget csepegtettek
Mely legyőzte azonnal a testemetHazugság, hogy kígyó a gyilkos
De sírba rejtve őrzik a titkot
Már el is hitték, hogy eltemették
De bosszuld meg fiam, ha szerettél
Egy ember miatt kell most így szenvednem
Kinek csúf tette feldúlja lelkedet
A kígyó, mely apádat halálra marta
Trónjára ült, s a koronát hordja
Hamlet: -Nagybátyám? Az átkozott.
Király: Volt egy koronám, volt egy országom
Volt egy életem, s volt egy nagy álmom
Volt egy otthonom, és volt egy feleségem
Volt egy fiam, s benne reményem
Elvette mindezt az átkozott barom
Saját testvérem lett a gyilkosom
Királyném teste hogy mélyül a sárba
Mert ganéj került a királyi ágyba
Bűneim virágján ölt meg az álnok
Vétkeim után nem volt gyónásom
Hát ne tűrd el, hogy békében éljen
Bosszuld meg fiam, ha van benned vérem
Hamlet: Esküszöm, hogy bosszút állok
Esküszöm, hogy megtorlom halálod
Ez lesz életem egyetlen vágya
Az átkozott gyilkost csúf halál várja. |
|