Hamlet:
Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy gyűlölnöm a vérem
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért olyan nagy bűn, hogy kívánom a véget
Mondd mért van, hogy anyám megtagadta
Mondd mért van, hogy apámat gyalázza
Mondd mért van, hogy egy barom ült a trónra
S anyám ágyában ily hamar felváltja
Hisz így itt vendég lettem én
Kit csak érdekből tartanak még
Ha már nem szeretne a nép
Elküldtek volna rég
Az, ki szívéből szeretett
Nem felejti sohasem el
Másért nem tagadja azt meg
Amit esküvel fogad meg
Úgy kérlek nézz le rám
Itt állok s várok rád
Szívem majd megszakad
Így látnom asszonyod
S nem tudom mit tegyek
Segíts hát énnekem
Úgy kérlek szólj hozzám
Hogy érjelek el apám
Nyomorult életem
Méltó hozzád nem lehet
Ophelia: Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy szeretnem téged
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért nem lehetek én a te hű feleséged
Lassan elsodor tőlem az ár Hamlet:
Segíts nekem!
Én itt várok s te messze jársz
Légy mindenem
Az élet fájna már nélküled
Kérlek maradj itt velem
Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már
Együtt: Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már. |
|