Könyörgő ének néhai Jean Cotart lelki idvességéért
Villon:
Noé apánk, ki plántálád a szőlőt,
És elterültél hulla részegen,
S te, Lóth, kit jó bor hajdan úgy ledöntött,
Hogy lányaiddal háltál vérmesen.
-Nem szemrehányásképpen említem-
S te százszor áldott kánai pohárnok,
Ti fogadjátok hárman odafenn
Lelkét a jó magister Jean Cotart-nak!
Ti véretek volt, mindent borra költött,
Mert kedvelé a jó italt, igen!
Zsebében már egy rossz fitying se zörgött,
De inni még ivott fölségesen!
El nem vehették butykosát sosem:
Jó szeszt beszíni nem volt soha fáradt!
Derék atyák, óvjátok kegyesen
Lelkét a jó magister Jean Cotart-nak!
Egy sercintésnyi nyála nem maradt,
Bömbölt, hogy: ?Ég a torkom, úgy kiszáradt!?
Mert lelke szomja holtig nem lohadt
Jó néhai magister Jean Cotart-nak. |
|