Én neveltem fel, szívvel, sõt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgõ kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnõtt!
Szeme tûzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy bajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!
Szeme tûzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!
Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó!
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!
Hisz Júlia egy angyal!
Szeme tûzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Állnak a cél elõtt, két gyönyörû felnõtt!
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor!
Szeme tûzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Istenem adj erõt, tudjam vezetni õt!
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek!
Szeme tûzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!
Milyen boldog, szép!
|
|