Ott fenn, aki hallgatod, kérlek tekints most reám,
És lásd hogy az életem, éppenséggel nem vidám.
Nézd én csak egy nő vagyok, túl a legszebb korszakán.
Elbánt az idő velem, s nem voltam boldog igazán.
Nézz le a Földünkre jó uram,
Oly sokan élünk itt boldogtalan.
Ha azt képzelted el, hogy dícsér aki él,
Akkor úgy érzem valahol, tévedtél.
Nézd el, ha szólni mer, ki csak kisporszem csupán.
De nem jó ez az új világ, senki sem boldog igazán.
Nézz le a Földünkre jó uram,
Oly sokan élünk itt boldogtalan.
Ha azt képzelted el, hogy dícsér aki él,
Akkor úgy érzem valahol, tévedtél.
Hát add, hogy a lelkünk megnyugodjon.
Add, hogy a szenvedésünk múljon.
Add meg nekünk, hogy értelmes legyen ez az élet, ez az élet.
Hát add, hogy békességben éljünk,
Add, hogy a holnaptól ne féljünk,
Add meg nekünk, hogy értelmes legyen, ez az élet, amíg eltart még.
Csak ennyit kérek én, s ha lenne még remény, add meg nekünk.
|
|