Szép virágszál, gyönge nádszál,
hajlik a szélben erre meg arra,
hervad a virág is, felejt a leány is,
gyerekszerelem, mind elmúlik tavaszra.
Apja, anyja örömmel adja,
adnak a címre, vagyonra, rangra!
Szép virágszál, gyönge nádszál,
eszébe se jutna, hogy mást szeressen!
Gyalázat, hazugság, szájadra ne vedd!
Az a lány az enyém, hűséges és tiszta.
Az én Vicám szeret, apja nekem adta?
Gyerek vagy Te ahhoz még, fiam, Bornemissza!
Aki engem gyalázna, piszkos szavával,
álljon ki, ha nagylegény, felkötött gatyával! |
|