Halál: A fátyol ím,
lehullik végül.
Úgy vágytam rád,
most indulunk.
Ne hagyd, hogy várjak!
Elisabeth: Adj Te nékem otthont,
szabadíts meg a földi gondtól,
töröld ki létem sok nyomát,
világísd át az éjszakát!
Halál: Gyere hagyd a létet!
Együtt: Veled a semmi létbe lépek,
színtiszta tűz leszünk mi már,
örökös égi békénk vár!
Elisabeth: Hol bíztam, hol sírtam
volt sok könny, meg sok derű
a világ nem értett, mert magamhoz voltam hű
Együtt: Ha bűn volt, ha erény
a titok az enyém.
Elisabeth: Mert így vagyok csak én!
Halál: Csak enyém leszel! |
|
|