[ Musical gyűjtemény ] -> Elisabeth ~ Ma nagyot nőtt az árnyék (repríz)

| «« Előző szám |   « 34/46 »  | Következő szám »» |

9. jelenet: Rudolf hálószobájában HALÁL: Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd, jó, hogy újból látjuk egymást, hisz ismersz! Ugye ismersz? Emlékezz, mint apró gyermek - arra kértél, ígérjem meg, hogy többé el se hagylak! RUDOLF: Nem feledtem én a képet - féltem én, s te mindig mondtad, eljössz, mikor hívlak téged! HALÁL: No lásd, segítek én! EGYÜTT: Ma nagyot nőtt az árnyék, de az őrült világ nem lát már! A patkányfogó jár még, megy a tánc az arany borjúnál! Ma nagyot nőtt az árnyék - ez a vége már, az éjfél közel jár! RUDOLF: Fáj, hogy kezem meg van kötve, hisz látom én, hogy mint megy tönkre, mint zuhan a pusztulásba az élet - fáj és félek! HALÁL: Nincs is ennél néked rosszabb, hiszen tétlen kell most nézned azt, hogy Földed elkárhozhat! RUDOLF: Ez nekem nagyon fáj! EGYÜTT + HALÁLTÁNCOSOK: Ma nagyot nőtt az árnyék, jön egy újabb kemény költemény! Az ördögcsapda jár még, de az ember vak, s így nincs remény! Hisz fölé nő az árnyék - közel már a vég, hát mért nem kiált még? HALÁL: Mi fog vissza hát? Hatalom kell neked! Ragadd meg hát! Tedd önvédelemből! RUDOLF: Mily tett! EGYÜTT + HALÁLTÁNCOSOK: Ma nagyot nőtt az árnyék, jogos önvédelem már, csak lásd! Hisz tudjuk, kész a játék, s e népség ebből mit sem lát, hisz fölé nő az árnyék - császár légy, Rudolf, s a végzet elé vágj!

| «« Előző szám |   « 34/46 »  | Következő szám »» |