Hosszú: Hé! Ébresztõ! Nem hallod? Hol van az öreg?
Kuksi: Mi az? Már holnap van?
Hosszú: (kiált) Megszökött az öreg!
Kuksi: Az nem lehet! Én kikötöttem, de...
Hosszú: Szóval te kikötötted?
Kuksi: Csak mer annyira zsibbadt a karja!
Hosszú: A rohadt életbe! Gyerünk, fölkelni!
Ficsúr: Na, nekünk betettek!
Suttyó: A morva életbe! Meglógott a tróger!
Szeplõs: Mondtam, hogy akasszuk fel!
Ficsúr: Most majd õ hoz nyakkendõt a mi nyakunkra!
Csóró: Védekezünk, ha ránk jönnek!
Többen: Úgy van!
Hosszú: Ficsúr! A faluba!
Csóró. (vigyázzba vágja magát) Igenis! Értettem!
Hosszú: Jól van, te is mehetsz Csóró. Vigyétek a professzort is!
Csóró: Minek?
Hosszú: Lehet, hogy odalent katonák is vannak. A Professzor érti a nyelvüket. Na, gyerünk!
Prof.: Ha nem muszáj, nem.... én csak...
Többen: (gúnyos felháborodással) Óh....
Prof.: Megyek, persze, megyek...
Hosszú: Nagyon vigyázz rájuk, Ficsúr! Ide figyelj! Próbáljátok meg kitudni, hogy mire készülnek!
Ficsúr: No, hát nekem nem kell ahhoz lemenni a faluba, hogy megtudjam, hogy mire készülnek.
Hosszú: Azt mondtam, hogy lemész!
Ficsúr: Okos fiú! Azt hiszed, hogy elkapnak, mi? Hogy engem elkapnak. Na! Gyerünk, pipikéim! (elmennek)
Hosszú: (Kuksihoz) Tudod, mit tettél velünk. gyerek?
Kuksi: Én csak azt akartam…
Hosszú: Tudod, hogy mi vagy te?
Suttyó: Egy mocskos, szemét, egy áruló! Egy Kuksi!
Szeplõs: Gyerekek! Könyörgök! Akasszuk fel!
Hosszú: Fogd be a szád! (Felkapja Kuksit, a zongorához viszi)(Valakihez:) Nyisd fel! (A zongorába zárja Kuksit.)
Kuksi: Engedj! Nem akarok!
Hosszú: Itt maradsz! (Kiált:) Éva!
Szeplõs: Milyen Éva? Hol van itt Éva?
Suhanc: (jön:) Sehol.
Szeplõs: Igenis azt mondta! (Suhanchoz): Neked mondta! (Többiekhez:) Nem hallottátok? A Hosszú azt mondta neki, hogy Éva!
Hosszú: Nem azt mondtam.
Szeplõs: De hát én hallottam!
Hosszú: Ha ilyen jó a füled, miért nem vigyáztál az öregre jobban?
Szeplõs: Én? Hogy vigyáztam volna? Nem nekem lett mondva!
Suhanc: Megszökött az Öreg?
Hosszú: És te még tõle kértél volna segítséget.
(Zaj, méltatlankodás)
Simon: (egy zsákkal érkezik) Én az urak helyében nem marakodnék.
Szeplõs: A morva életbe!
Simon: Inkább õröket állítanék. Mielõtt még más is besétálna ide.
(A kölykök ámulnak)
Hosszú: Mit keres maga itt? Mért jött vissza?
Simon: (a zsákból kenyeret húz elő) Ki tudja, mit miért tesz, vagy nem tesz meg az ember.
Suhanc: Kenyér...?
Simon: És némi szalonna.
Szeplõs: A morva életbe!
Simon: Fáradjanak asztalhoz az urak.
Szeplõs: Hosszú! Szabad?
Simon: Nos, Hosszú úr! Szabad?
Hosszú: (Suhancnak) Lehet, hogy neked volt igazad. Persze, hogy szabad.
(A gyerekek nekiesnek a kajának)
Suhanc: Hé! Ne úgy, mint a csürhe! Álljatok sorba!
Szeplõs: Te meg mit parancsolgatsz?
Hosszú: (füttyent) Azt mondta, hogy sorba!
Suhanc: (Simonhoz) Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak.
Szeplõs: Mi van, te is ittál?
Simon: Nem ivott, csak olvasott. Egy réges-régi könyvet...
(Hosszúhoz:)Hogy el ne felejtsem, a faluban valami gyerekekrõl érdeklõdtek. Azt mondtam, gyerekekkel nem találkoztam, csak csavargókkal. De arról nem faggattak. (A zongorához ül, leüt egy hangot.)
Kuksi: (a zongorából) Engedjetek ki!
Simon: Nocsak! (Leüt egy akkordot)
Kuksi: Meg fogok süketülni!
Simon: Sokféle hangot csaltam már elõ hangszerbõl, de ilyet még... Hiába, mindig tanul valamit az ember. (Felnyitja a zongorát) Méltóztatnál kibújni onnan?
Kuksi: Nem szabad.
Hosszú: Kijöhetsz.
Simon: (kiemeli Kuksit) Látjátok? Így néz ki egy csavargó dallam.
Pötyi: (kaját ad Kuksinak) Tied.
Kuksi: (elosztja) Mienk.
Simon: Micsoda nyelvérzék. Azt a szót, hogy "mienk", ilyen tisztán ejtve, régen nem
hallottam.
Kuksi: Ugye nem szöksz meg többet?
Simon: Csak ha ideje lesz.
Szeplõs: Minek lesz ideje? A pijálásnak?
Simon: Amint láthatják az urak, itt a sziklán nem terem szalonna.
Suttyó: Ki ad neked ennyi zabát odalenn, he?
Simon: Senki. Az emberek manapság nem adakoznak.
Kuksi: Loptad?
Simon: Loptam.
Kuksi: Te tudsz?!
Simon: Persze. Ezt a házat is úgy loptam.
Kuksi: Ez a kastély... a tied?
Simon: Meg a szikla, amin áll. Az egész domb.
Pötyi: Elloptad?
Simon: Megvettem.
Szeplõs: És a lóvét? A pénzt!
Simon: Azt loptam.
Szeplõs: Hol?
Simom: Európában, Amerikában... Amerre csak jártam.
Szeplõs: És a hék?
Simon: Parancsolsz?
Szeplõs: A zsaruk.
Simon: A rendõrök tapsoltak. Igen. Még õk is tapsoltak. Az olyan mestertolvaj, mint én, uraim, ravaszul dolgozik. (Szeplõshöz:) Megtanulsz például egy ilyenen játszani, és addig csinálod, amíg a zsebekbõl elõ nem bújik a pénz.
Suttyó: Ez egy nagy hülyeség!
Simon: Így is lehet hívni. Mások mûvészetnek mondják.
Szeplõs: Ha olyan nagy mûvész vagy, akkor miért vagy itt?
Simon: Mert azt hittem, itt csönd lesz. Egyedül lehetek. Behunyom a szemem és megint dallamokat hallok, mint régen.
Suttyó: Milyen dallamokat?
Simon: Mindenfélét. Zenét.
Kuksi: Az mi?
Simon: Honnan tudsz te ilyen nehezeket kérdezni?
Suttyó: Mert alacsony. Azok mind ilyenek.
Simon: És te?
Suttyó: Én más vagyok.
Simon: Mindenki más. Ha egyformák volnánk, nem létezne zene. Ha minden hang egyforma lenne, semmit nem hallanánk. Ha nem volnának színek, semmi nem látszana. Ha egyformák lennénk...
Suttyó: ... háború sem volna!
Simon: De nem lenne béke se. Nem létezne a világon semmi. (Kuksihoz) És holnap se volna.
Kuksi: Az nagyon rossz lenne!
Simon: Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni... akkor azt az ember zenével mondja el.
Kuksi: A holnapot?
Simon: Mindent. Bármit, aminek lennie kell.
Szeplõs: És te tudsz úgy beszélni, mi?
Simon: Valamikor tudtam. Csak elfelejtettem. De ti még most is tudtok. És lehet, hogy tõletek újra megtanultam.
Szeplõs: Hülyeség. Én még soha nem beszéltem zenét.
Simon: Hát ez mi? (Lejátssza a banda füttyjelét)
Szeplõs: A morva életbe! Ez a mi füttyjelünk!
Kuksi: (elkenõdve) Ez a holnap?
Simon: Ez a zene, fiam. (Játszani kezd.)
|
|
|