[ Musical gyűjtemény ] -> Valahol Európában ~ II. felvonás - 4. kép: A zene

| «« Előző szám |   « 23/32 »  | Következő szám »» |

Hosszú: Hé! Ébresztõ! Nem hallod? Hol van az öreg? Kuksi: Mi az? Már holnap van? Hosszú: (kiált) Megszökött az öreg! Kuksi: Az nem lehet! Én kikötöttem, de... Hosszú: Szóval te kikötötted? Kuksi: Csak mer annyira zsibbadt a karja! Hosszú: A rohadt életbe! Gyerünk, fölkelni! Ficsúr: Na, nekünk betettek! Suttyó: A morva életbe! Meglógott a tróger! Szeplõs: Mondtam, hogy akasszuk fel! Ficsúr: Most majd õ hoz nyakkendõt a mi nyakunkra! Csóró: Védekezünk, ha ránk jönnek! Többen: Úgy van! Hosszú: Ficsúr! A faluba! Csóró. (vigyázzba vágja magát) Igenis! Értettem! Hosszú: Jól van, te is mehetsz Csóró. Vigyétek a professzort is! Csóró: Minek? Hosszú: Lehet, hogy odalent katonák is vannak. A Professzor érti a nyelvüket. Na, gyerünk! Prof.: Ha nem muszáj, nem.... én csak... Többen: (gúnyos felháborodással) Óh.... Prof.: Megyek, persze, megyek... Hosszú: Nagyon vigyázz rájuk, Ficsúr! Ide figyelj! Próbáljátok meg kitudni, hogy mire készülnek! Ficsúr: No, hát nekem nem kell ahhoz lemenni a faluba, hogy megtudjam, hogy mire készülnek. Hosszú: Azt mondtam, hogy lemész! Ficsúr: Okos fiú! Azt hiszed, hogy elkapnak, mi? Hogy engem elkapnak. Na! Gyerünk, pipikéim! (elmennek) Hosszú: (Kuksihoz) Tudod, mit tettél velünk. gyerek? Kuksi: Én csak azt akartam… Hosszú: Tudod, hogy mi vagy te? Suttyó: Egy mocskos, szemét, egy áruló! Egy Kuksi! Szeplõs: Gyerekek! Könyörgök! Akasszuk fel! Hosszú: Fogd be a szád! (Felkapja Kuksit, a zongorához viszi)(Valakihez:) Nyisd fel! (A zongorába zárja Kuksit.) Kuksi: Engedj! Nem akarok! Hosszú: Itt maradsz! (Kiált:) Éva! Szeplõs: Milyen Éva? Hol van itt Éva? Suhanc: (jön:) Sehol. Szeplõs: Igenis azt mondta! (Suhanchoz): Neked mondta! (Többiekhez:) Nem hallottátok? A Hosszú azt mondta neki, hogy Éva! Hosszú: Nem azt mondtam. Szeplõs: De hát én hallottam! Hosszú: Ha ilyen jó a füled, miért nem vigyáztál az öregre jobban? Szeplõs: Én? Hogy vigyáztam volna? Nem nekem lett mondva! Suhanc: Megszökött az Öreg? Hosszú: És te még tõle kértél volna segítséget. (Zaj, méltatlankodás) Simon: (egy zsákkal érkezik) Én az urak helyében nem marakodnék. Szeplõs: A morva életbe! Simon: Inkább õröket állítanék. Mielõtt még más is besétálna ide. (A kölykök ámulnak) Hosszú: Mit keres maga itt? Mért jött vissza? Simon: (a zsákból kenyeret húz elő) Ki tudja, mit miért tesz, vagy nem tesz meg az ember. Suhanc: Kenyér...? Simon: És némi szalonna. Szeplõs: A morva életbe! Simon: Fáradjanak asztalhoz az urak. Szeplõs: Hosszú! Szabad? Simon: Nos, Hosszú úr! Szabad? Hosszú: (Suhancnak) Lehet, hogy neked volt igazad. Persze, hogy szabad. (A gyerekek nekiesnek a kajának) Suhanc: Hé! Ne úgy, mint a csürhe! Álljatok sorba! Szeplõs: Te meg mit parancsolgatsz? Hosszú: (füttyent) Azt mondta, hogy sorba! Suhanc: (Simonhoz) Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak. Szeplõs: Mi van, te is ittál? Simon: Nem ivott, csak olvasott. Egy réges-régi könyvet... (Hosszúhoz:)Hogy el ne felejtsem, a faluban valami gyerekekrõl érdeklõdtek. Azt mondtam, gyerekekkel nem találkoztam, csak csavargókkal. De arról nem faggattak. (A zongorához ül, leüt egy hangot.) Kuksi: (a zongorából) Engedjetek ki! Simon: Nocsak! (Leüt egy akkordot) Kuksi: Meg fogok süketülni! Simon: Sokféle hangot csaltam már elõ hangszerbõl, de ilyet még... Hiába, mindig tanul valamit az ember. (Felnyitja a zongorát) Méltóztatnál kibújni onnan? Kuksi: Nem szabad. Hosszú: Kijöhetsz. Simon: (kiemeli Kuksit) Látjátok? Így néz ki egy csavargó dallam. Pötyi: (kaját ad Kuksinak) Tied. Kuksi: (elosztja) Mienk. Simon: Micsoda nyelvérzék. Azt a szót, hogy "mienk", ilyen tisztán ejtve, régen nem hallottam. Kuksi: Ugye nem szöksz meg többet? Simon: Csak ha ideje lesz. Szeplõs: Minek lesz ideje? A pijálásnak? Simon: Amint láthatják az urak, itt a sziklán nem terem szalonna. Suttyó: Ki ad neked ennyi zabát odalenn, he? Simon: Senki. Az emberek manapság nem adakoznak. Kuksi: Loptad? Simon: Loptam. Kuksi: Te tudsz?! Simon: Persze. Ezt a házat is úgy loptam. Kuksi: Ez a kastély... a tied? Simon: Meg a szikla, amin áll. Az egész domb. Pötyi: Elloptad? Simon: Megvettem. Szeplõs: És a lóvét? A pénzt! Simon: Azt loptam. Szeplõs: Hol? Simom: Európában, Amerikában... Amerre csak jártam. Szeplõs: És a hék? Simon: Parancsolsz? Szeplõs: A zsaruk. Simon: A rendõrök tapsoltak. Igen. Még õk is tapsoltak. Az olyan mestertolvaj, mint én, uraim, ravaszul dolgozik. (Szeplõshöz:) Megtanulsz például egy ilyenen játszani, és addig csinálod, amíg a zsebekbõl elõ nem bújik a pénz. Suttyó: Ez egy nagy hülyeség! Simon: Így is lehet hívni. Mások mûvészetnek mondják. Szeplõs: Ha olyan nagy mûvész vagy, akkor miért vagy itt? Simon: Mert azt hittem, itt csönd lesz. Egyedül lehetek. Behunyom a szemem és megint dallamokat hallok, mint régen. Suttyó: Milyen dallamokat? Simon: Mindenfélét. Zenét. Kuksi: Az mi? Simon: Honnan tudsz te ilyen nehezeket kérdezni? Suttyó: Mert alacsony. Azok mind ilyenek. Simon: És te? Suttyó: Én más vagyok. Simon: Mindenki más. Ha egyformák volnánk, nem létezne zene. Ha minden hang egyforma lenne, semmit nem hallanánk. Ha nem volnának színek, semmi nem látszana. Ha egyformák lennénk... Suttyó: ... háború sem volna! Simon: De nem lenne béke se. Nem létezne a világon semmi. (Kuksihoz) És holnap se volna. Kuksi: Az nagyon rossz lenne! Simon: Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni... akkor azt az ember zenével mondja el. Kuksi: A holnapot? Simon: Mindent. Bármit, aminek lennie kell. Szeplõs: És te tudsz úgy beszélni, mi? Simon: Valamikor tudtam. Csak elfelejtettem. De ti még most is tudtok. És lehet, hogy tõletek újra megtanultam. Szeplõs: Hülyeség. Én még soha nem beszéltem zenét. Simon: Hát ez mi? (Lejátssza a banda füttyjelét) Szeplõs: A morva életbe! Ez a mi füttyjelünk! Kuksi: (elkenõdve) Ez a holnap? Simon: Ez a zene, fiam. (Játszani kezd.)

| «« Előző szám |   « 23/32 »  | Következő szám »» |