[ Musical gyűjtemény ] -> Valahol Európában ~ II. felvonás - 4. kép: A zene
| «« Előző szám |   « 23/32 »  | Következő szám »» |

Hosszú: Hé! Ébresztõ! Nem hallod? Hol van az öreg?

Kuksi: Mi az? Már holnap van?

Hosszú: (kiált) Megszökött az öreg!

Kuksi: Az nem lehet! Én kikötöttem, de...

Hosszú: Szóval te kikötötted?

Kuksi: Csak mer annyira zsibbadt a karja!

Hosszú: A rohadt életbe! Gyerünk, fölkelni!

Ficsúr: Na, nekünk betettek!
Suttyó: A morva életbe! Meglógott a tróger!

Szeplõs: Mondtam, hogy akasszuk fel!

Ficsúr: Most majd õ hoz nyakkendõt a mi nyakunkra!

Csóró: Védekezünk, ha ránk jönnek!

Többen: Úgy van!

Hosszú: Ficsúr! A faluba!

Csóró. (vigyázzba vágja magát) Igenis! Értettem!

Hosszú: Jól van, te is mehetsz Csóró. Vigyétek a professzort is!

Csóró: Minek?

Hosszú: Lehet, hogy odalent katonák is vannak. A Professzor érti a nyelvüket. Na, gyerünk!

Prof.: Ha nem muszáj, nem.... én csak...

Többen: (gúnyos felháborodással) Óh....

Prof.: Megyek, persze, megyek...

Hosszú: Nagyon vigyázz rájuk, Ficsúr! Ide figyelj! Próbáljátok meg kitudni, hogy mire készülnek!

Ficsúr: No, hát nekem nem kell ahhoz lemenni a faluba, hogy megtudjam, hogy mire készülnek.

Hosszú: Azt mondtam, hogy lemész!

Ficsúr: Okos fiú! Azt hiszed, hogy elkapnak, mi? Hogy engem elkapnak. Na! Gyerünk, pipikéim! (elmennek)

Hosszú: (Kuksihoz) Tudod, mit tettél velünk. gyerek?

Kuksi: Én csak azt akartam…

Hosszú: Tudod, hogy mi vagy te?

Suttyó: Egy mocskos, szemét, egy áruló! Egy Kuksi!

Szeplõs: Gyerekek! Könyörgök! Akasszuk fel!

Hosszú: Fogd be a szád! (Felkapja Kuksit, a zongorához viszi)(Valakihez:) Nyisd fel! (A zongorába zárja Kuksit.)

Kuksi: Engedj! Nem akarok!

Hosszú: Itt maradsz! (Kiált:) Éva!

Szeplõs: Milyen Éva? Hol van itt Éva?

Suhanc: (jön:) Sehol.

Szeplõs: Igenis azt mondta! (Suhanchoz): Neked mondta! (Többiekhez:) Nem hallottátok? A Hosszú azt mondta neki, hogy Éva!

Hosszú: Nem azt mondtam.

Szeplõs: De hát én hallottam!

Hosszú: Ha ilyen jó a füled, miért nem vigyáztál az öregre jobban?

Szeplõs: Én? Hogy vigyáztam volna? Nem nekem lett mondva!

Suhanc: Megszökött az Öreg?

Hosszú: És te még tõle kértél volna segítséget.
(Zaj, méltatlankodás)

Simon: (egy zsákkal érkezik) Én az urak helyében nem marakodnék.

Szeplõs: A morva életbe!

Simon: Inkább õröket állítanék. Mielõtt még más is besétálna ide.
(A kölykök ámulnak)

Hosszú: Mit keres maga itt? Mért jött vissza?
Simon: (a zsákból kenyeret húz elő) Ki tudja, mit miért tesz, vagy nem tesz meg az ember.

Suhanc: Kenyér...?

Simon: És némi szalonna.

Szeplõs: A morva életbe!

Simon: Fáradjanak asztalhoz az urak.

Szeplõs: Hosszú! Szabad?

Simon: Nos, Hosszú úr! Szabad?

Hosszú: (Suhancnak) Lehet, hogy neked volt igazad. Persze, hogy szabad.
(A gyerekek nekiesnek a kajának)

Suhanc: Hé! Ne úgy, mint a csürhe! Álljatok sorba!

Szeplõs: Te meg mit parancsolgatsz?

Hosszú: (füttyent) Azt mondta, hogy sorba!

Suhanc: (Simonhoz) Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak.

Szeplõs: Mi van, te is ittál?

Simon: Nem ivott, csak olvasott. Egy réges-régi könyvet...
(Hosszúhoz:)Hogy el ne felejtsem, a faluban valami gyerekekrõl érdeklõdtek. Azt mondtam, gyerekekkel nem találkoztam, csak csavargókkal. De arról nem faggattak. (A zongorához ül, leüt egy hangot.)

Kuksi: (a zongorából) Engedjetek ki!

Simon: Nocsak! (Leüt egy akkordot)

Kuksi: Meg fogok süketülni!

Simon: Sokféle hangot csaltam már elõ hangszerbõl, de ilyet még... Hiába, mindig tanul valamit az ember. (Felnyitja a zongorát) Méltóztatnál kibújni onnan?
Kuksi: Nem szabad.

Hosszú: Kijöhetsz.
Simon: (kiemeli Kuksit) Látjátok? Így néz ki egy csavargó dallam.

Pötyi: (kaját ad Kuksinak) Tied.
Kuksi: (elosztja) Mienk.

Simon: Micsoda nyelvérzék. Azt a szót, hogy "mienk", ilyen tisztán ejtve, régen nem
hallottam.

Kuksi: Ugye nem szöksz meg többet?

Simon: Csak ha ideje lesz.

Szeplõs: Minek lesz ideje? A pijálásnak?

Simon: Amint láthatják az urak, itt a sziklán nem terem szalonna.

Suttyó: Ki ad neked ennyi zabát odalenn, he?

Simon: Senki. Az emberek manapság nem adakoznak.

Kuksi: Loptad?

Simon: Loptam.

Kuksi: Te tudsz?!

Simon: Persze. Ezt a házat is úgy loptam.

Kuksi: Ez a kastély... a tied?

Simon: Meg a szikla, amin áll. Az egész domb.

Pötyi: Elloptad?

Simon: Megvettem.

Szeplõs: És a lóvét? A pénzt!

Simon: Azt loptam.

Szeplõs: Hol?

Simom: Európában, Amerikában... Amerre csak jártam.

Szeplõs: És a hék?

Simon: Parancsolsz?

Szeplõs: A zsaruk.

Simon: A rendõrök tapsoltak. Igen. Még õk is tapsoltak. Az olyan mestertolvaj, mint én, uraim, ravaszul dolgozik. (Szeplõshöz:) Megtanulsz például egy ilyenen játszani, és addig csinálod, amíg a zsebekbõl elõ nem bújik a pénz.

Suttyó: Ez egy nagy hülyeség!

Simon: Így is lehet hívni. Mások mûvészetnek mondják.

Szeplõs: Ha olyan nagy mûvész vagy, akkor miért vagy itt?

Simon: Mert azt hittem, itt csönd lesz. Egyedül lehetek. Behunyom a szemem és megint dallamokat hallok, mint régen.

Suttyó: Milyen dallamokat?

Simon: Mindenfélét. Zenét.

Kuksi: Az mi?

Simon: Honnan tudsz te ilyen nehezeket kérdezni?

Suttyó: Mert alacsony. Azok mind ilyenek.

Simon: És te?

Suttyó: Én más vagyok.

Simon: Mindenki más. Ha egyformák volnánk, nem létezne zene. Ha minden hang egyforma lenne, semmit nem hallanánk. Ha nem volnának színek, semmi nem látszana. Ha egyformák lennénk...

Suttyó: ... háború sem volna!

Simon: De nem lenne béke se. Nem létezne a világon semmi. (Kuksihoz) És holnap se volna.

Kuksi: Az nagyon rossz lenne!

Simon: Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni... akkor azt az ember zenével mondja el.

Kuksi: A holnapot?

Simon: Mindent. Bármit, aminek lennie kell.

Szeplõs: És te tudsz úgy beszélni, mi?

Simon: Valamikor tudtam. Csak elfelejtettem. De ti még most is tudtok. És lehet, hogy tõletek újra megtanultam.

Szeplõs: Hülyeség. Én még soha nem beszéltem zenét.

Simon: Hát ez mi? (Lejátssza a banda füttyjelét)

Szeplõs: A morva életbe! Ez a mi füttyjelünk!
Kuksi: (elkenõdve) Ez a holnap?
Simon: Ez a zene, fiam. (Játszani kezd.)

| «« Előző szám |   « 23/32 »  | Következő szám »» |