| 
 
			
				| (Kint:) 
 Hosszú:	Mit gondolsz, szólt nekik?
 
 Suhanc:	Kicsoda, kinek?
 
 Hosszú:	Hát az öreg. Csóró azt mondta, katonák jöttek, amikor bezárta. Beszéltek vele.
 
 Suhanc:	Nem látszik olyannak.
 
 Hosszú:	Tûrte volna, hogy felkössük. Nem értem, miért tûrte.
 
 Suhanc:	Mert öreg.
 
 Hosszú:	Ugyan már! Ennyire senki nem lehet öreg.
 
 (Fordul a színpad)
 
 (Bent:)
 
 Simon:	Mért nem alszol, hm?
 
 Kuksi:	Várom a holnapot.
 
 Simon:	Attól még aludhatnál egyet.
 
 Kuksi:	Megint becsapnak. A Suhanc azt mondja, holnap hazamegyek. Aztán meg azt mondja, ma még nincs is holnap.
 
 Simon:	Aha!
 
 Kuksi:	Holnap, az reggel lesz, nem? Mikor feljön a nap.
 
 Simon:	Elzsibbadt a kezem.
 
 Kuksi:	Kikössem?
 
 Simon:	Nem szabad!
 
 Kuksi:	Majd holnap visszakötöm. (eloldozza) A lábadat is kioldozzam? (kioldja) Tudom, hogy nem szöksz meg.
 
 Simon:	Honnan veszed?
 
 Kuksi:	Sehonnan. Csak tudom. Nem olyan a szemed.
 
 (Fordul a színpad)
 
 
 (Kint):
 
 Hosszú:	Ha lemegyünk, elkapnak. Itt fent éhenhalunk.
 
 Suhanc:	Beszélned kéne vele.
 
 Hosszú:	Kivel?
 
 Suhanc:	Az öreggel. Talán segítene.
 
 Hosszú:	Rajtam még soha nem segítettek ezek. Még az anyám sem segített. Azt mondták, hogy meghalt, amikor születtem, csak hogy ne kelljen felnevelnie.
 
 Suhanc:	Ha akarod, én itt maradok veled és segítek…
 
 |   |  
 |