(Kint:)
Hosszú: Mit gondolsz, szólt nekik?
Suhanc: Kicsoda, kinek?
Hosszú: Hát az öreg. Csóró azt mondta, katonák jöttek, amikor bezárta. Beszéltek vele.
Suhanc: Nem látszik olyannak.
Hosszú: Tûrte volna, hogy felkössük. Nem értem, miért tûrte.
Suhanc: Mert öreg.
Hosszú: Ugyan már! Ennyire senki nem lehet öreg.
(Fordul a színpad)
(Bent:)
Simon: Mért nem alszol, hm?
Kuksi: Várom a holnapot.
Simon: Attól még aludhatnál egyet.
Kuksi: Megint becsapnak. A Suhanc azt mondja, holnap hazamegyek. Aztán meg azt mondja, ma még nincs is holnap.
Simon: Aha!
Kuksi: Holnap, az reggel lesz, nem? Mikor feljön a nap.
Simon: Elzsibbadt a kezem.
Kuksi: Kikössem?
Simon: Nem szabad!
Kuksi: Majd holnap visszakötöm. (eloldozza) A lábadat is kioldozzam? (kioldja) Tudom, hogy nem szöksz meg.
Simon: Honnan veszed?
Kuksi: Sehonnan. Csak tudom. Nem olyan a szemed.
(Fordul a színpad)
(Kint):
Hosszú: Ha lemegyünk, elkapnak. Itt fent éhenhalunk.
Suhanc: Beszélned kéne vele.
Hosszú: Kivel?
Suhanc: Az öreggel. Talán segítene.
Hosszú: Rajtam még soha nem segítettek ezek. Még az anyám sem segített. Azt mondták, hogy meghalt, amikor születtem, csak hogy ne kelljen felnevelnie.
Suhanc: Ha akarod, én itt maradok veled és segítek…
|
|
|