[ Musical gyűjtemény ] -> Valahol Európában ~ II. felvonás - 1. kép: A kastély belseje

| «« Előző szám |   « 18/32 »  | Következő szám »» |

1.kép (Kastély belseje) Suttyó: Olaj! Simon: Olajam nincs. Szeplős: A morva életbe... (megijed, bújik) Csóró: Nem találom a kenyeret! Simon: A fonott kosárban van. Csóró: A francba.... (döbbenten pislog) Suttyó: Söprés innen! (Szeplõssel el) Csóró: (valamibe beakad, nem tud menekülni) Várjatok! Simon: (feláll) Érezd otthon magad! Akarsz egy kortyot? Csóró: Ha hozzám ér, megfertõzöm! Himlõs vagyok, hallja? Tetüm van! És kolerám! Kolerás is vagyok! Simon: Mi a neved, te nagybeteg? (otthagyja, leül a zongorához) Mi a neved?...Hogy hívnak, hm?... Torkodra ment a kolera? Megnémultál? Á, egy jellemgróf! Semmi baj. Elmúlik. A jellem, barátocskám, nagyon is múlandó manapság. Sofõr: (kint) Hé! Van itt valaki? Mocskos csibészek! Itt bujkáltok? Csóró: (nagyon halk) Segítség! Simon: Látom, gyógyulsz. (kiszabadítja) Egyenr.: (kint) Halló! Valaki! Simon: (kenyeret töm Suttyó szájába, aki mohón megharapja) Ne engem egyél, te! (bezárja egy ajtó mögé) Meg ne moccanj! (elrejti a pálinkásüveget) Sofõr: (bejön és kutatni kezd) Erre, fõhadnagy úr! Egyenr.: Nézd csak, milyen otthonos itt! Milyen barátságos, vendégszeretõ kis fészek! Simon: Nem hívtam vendéget. Egyenr.: Látom, zongorája is van. Eredeti Bösendorfer...! Igazán kár volna érte... Simon: Mit óhajtanak az urak? Egyenr.: (a "zongoraláb"-ra is utalva) Elég egy rossz mozdulat és.... Simon: Jó lesz itt helyben, vagy álljak ki a várfal elé? Egyenr.: De édes mûvészem! Miért ilyen ellenséges? Ön valakivel összetéveszt engem! Elnézést, még be sem mutatkoztam... Simon: Nem szükséges. Egyenr.: Én nagy tisztelõje vagyok az ön mûvészetének. Simon: Gondolom, nem ezért jött. Egyenr.: (leül a hintaszékbe) Kérem, játsszon nekünk valami szépet! Simon: Évek óta nem játszom senkinek. Egyenr.: Pedig állítólag azért költözött ebbe a romba, hogy csak a zenének éljen. Simon: Hagyjanak magamra. Egyedül óhajtok lenni, kérem! Egyenr.: Azt hiszi, nekünk nem hiányzik a muzsika, a mûvészet? Simon: Ideje van a szólásnak és ideje a hallgatásnak! Egyenr.: (sofõrhöz, ragyogva) Hallja ezt, ember? Nem én mondtam, egy mûvész mondta! (Simonhoz:) Nagyon igaza van! Nem szavakra van szükség, hanem fegyverre. Ezért hoztunk önnek is egy puskát. Simon: Köszönöm, de nincs rá szükségem. Egyenr.: Sosem tudhatja, édes mûvészem! A környéken vandál gyerekhordák garázdálkodnak. Simon: Egész Európát vandálok dúlják. Egyenr.: Nagyon egyetértek. De mi megtisztítjuk a mocsoktól Európát és akkor majd lehet újra koncertezni, kérem, lehet fösteni, szoborni, lehet színházasdit, hogy épüljön az a lélek. De addig résen kell lenni! Minden megtörténhet! Simon: Minden . Egyenr.: Ahogy mondja, drága mûvészem. Az ember manapság mindenre képes. Ugye egy olyan világban, ahol a gyerekek rabolnak, lopnak, fosztogatnak... Jaj! Mondja, nem látott idegeneket a környéken? Vásott kölyköket? Tolvaj csavargókat? Simon: Nem láttam semmit. Egyenr.: No, igen. Azt mondják, a strucc is olyan, mint egynémely mûvészek. Fejüket a porba. Bocsásson meg. Nem magára értem. Ön végül is nem hagyott itt minket. Nem futott el az új idõk elõl Amerikába. Mi ezt a kitartást nagyra értékeljük. .Nehogy azt higgye, hogy nem figyelünk a mi hallgatag mûvészeinkre! Sofõr: Semmi, fõhadnagy úr. Egyenr.: Ha netán mégis látna, vagy hallana valamit, vagy esetleg újra zenélni volna kedve, barátok között, egy kis házimuzsikára, kérem, értesítsen. Odalent megtalál. És persze mi is megtaláljuk önt, idefent. Simon: Ebben soha nem kételkedtem. Egyenr.: Nagyon helyes, drága mûvészem. Jaj, nézze már, majdnem elfelejtettem. (Puskával kitámasztja a zongora tetejét) Vigyázzon a zongorájára! (könyveket dobál szét nyeglén) Nagy érték egy ilyen szép hangszer. Kár lenne érte. Na, menjünk! (elmennek) Simon: (kinyitja az ajtót) Kifelé, jellemgróf! (benéz) Ez is elment. (leüt egy hangot) Csak össze ne fussatok. Jellem a jellemmel. (Közben összeszedi a könyveket)

| «« Előző szám |   « 18/32 »  | Következő szám »» |