Egyenruhás: Mi történik itt, ember?
Paraszt: Nem lát a szemétõl? (otthagyja)
Egyenr.: Álljon meg! Magát ki kérdezte?
Ember: A front megkímélte, most meg, hogy jön, ugye a béke...
Egyenr.: Ki mondta?
Ember: Hát nem jön?
Egyenr.: Amíg nem gyõztünk, nem lehet béke!
Asszony 1.: Úgy mondják gyerekek voltak.
Egyenr.: Aki ilyen elvetemült gazságra képes, az nem gyerek, hanem gazember.
Valaki: Jól mondja!
Többen: Úgy van!
Tróger: Engem tegnapelõtt az úton kiraboltak.
Valaki: Nekem meg leszúrták a hízómat!
Egyenr.: Ne féljen, vért pisálnak érte!
Másik: De hiszen ez a Vince! Visszagyüttél, Vince?
Asszony 2.: Már nem vagy a városban?
Egyenr.: Igen. Én vagyok. Két éve elmentem, hogy az ügyet szolgáljam, de most visszajöttem, hogy a falumon segítsek. Hoztam valamit nektek.
Sofõr: A fõhadnagy úr ajándékot hozott maguknak. (puskákat osztogat) Tessék. Jut mindenkinek.
Tanító: Minek ez?
Egyenr.: Megszervezem nektek a polgárõrséget. Itt nem lesz több rablás. Nem lesz több fosztogatás.
Tanító: (kezében lapos üveg ital) Puskával éhes kölykök ellen?
Egyenr.: Megetetjük õket, hogy örökre jóllakjanak.
Tanító: Kenyér kell azoknak, nem golyó!
Egyenr.: Nézd csak, a tanító úr! Te nem vagy katona?
Tanító: Szabadságoltak.
Egyenr.: Szép dolog is az. Szabadság, egyenlõség, testvériség! Én még emlékszem... És tõled mit vittek el?
Tanító: (félre:) Mindent, amiben valaha hittem. (Egyenr. felé:) Mit vittek volna? (szívére üt) Nekem mindenem itt van.
Egyenr.: És az egyenruhád? (puskát nyom a kezébe) Védekezz, ember!
Tanító: De hát gyerekek...
Egyenr.: Mit érzékenykedsz? Itt gyújtogatás történt, rablás történt. Gyerek, vagy nem gyerek, teljesen mindegy.
Tanító: Idefigyelj Vince! Vannak szempontok...
Egyenr.: Szempontok, azt mondod? Nagyon helyes. Vannak szempontok. Csak az a kérdés, hogy mi a sorrend. (Többiekhez:) A legfontosabb "szempont", ahogy a tanító úr olyan okosan mondja, hogy rend legyen! Törvény, amit mindenkinek be kell tartani. Jog és egyenlõség! Ez az én szempontom. Én ezért mentem el innen annak idején, hogy a törvénynek érvényt szerezzek. És ugyanezért jöttem most vissza.
Tanító: Fegyverrel. (iszik)
Egyenr.: Ha másként nem megy! Én elvégzem a dolgom! Bármit megtennék, hogy a hazámon segítsek! Hát nem volt még elég a pusztításból? A halálból? A gyilkolásból? Sose köszönt ránk a gyõzelem? A béke? Vagy maguk talán nem készek bármit megtenni érte? Talán ölbe tett kézzel néznék, mit mûvel a csürhe? Hát még mindig nem értik, mi forog itt kockán? A jövõ, emberek!
A haza! A haladás! A gyõzelem! A béke!
|
|
|