Lev. okt.: Na, majd én elveszem a jókedvedet. Mocskos kis betörõk! Gyertek csak
közelebb! Hadd nézzelek!
Csóró: Nem csináltunk semmit.
Lev.okt: Ez nektek semmi?
Csóró: Õk voltak! Ezek!
Prof: Nem õk. Mi. Éhesek.
Lev.okt: Éhen is fogtok dögleni. De elõbb agyonverlek. Te... (lecsatolja a nadrág-
szíját)
Hosszú: (jön) Ne merje megütni!
Lev.okt: Te leszel az elsõ! Már régen a fronton lenne a helyed, ahol a fiam is van.
Hosszú: Nem kell ez a mese.
Lev.okt: Mese? Na majd én megmutatom neked te! (pisztolyt fog Hosszúra) Amíg mások a hazájukért, addig itt rabolni, fosztogatni? Lógni fogsz, szarházi!
Ficsúr: (megjelenik nõi ruhában) Milyen vagyok pipikéim?
Lev.okt: Kezi csókolom!
Szeplõs: (suttog) A morva életbe! Micsoda csöcsök!
Hosszú: Nagyságos asszonyom! Ez az úr el akar bennünket vitetni! Védjen meg minket!
Ficsúr: Hogy én?
Hosszú: Legyen szíves mondja meg neki, hogy kihez van szerencsénk.
Ficsúr: Szerencsénk?
Hosszú: Csakis a mûvésznõ tud rajtunk segíteni.
Lev.okt: (Ficsúrhoz) Mûvésznõ?!
Hosszú: Kérem, énekeljen nekünk valami szépet!
Pötyi: Mama! (ZENE INDUL)
Ficsúr: Igen, kis aranyom! (lejön a lépcsõn)
Ficsúr: Az az éj volt mindennek a vége
Éreztem, hogy szeretem.
Térden állva a szívemet kérte
Maga volt a szerelem.
Testem már a karjaiba omlott,
Áradt benne az erõ,
Viharos és fényes csoda volt ott.
Õ a legjobb szeretõ.
És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én
Te lehetsz a vigasz a magányban,
Gyere, mondd a nevemet,
Közben lágyan átfogod a vállam,
Érzed már, hogy remegek.
És ha megtalálna újra az az érzés
Mindent, mindent feladok.
Lánggal ég és örvénylik a testem,
Legyünk végre szabadok!
Lev.okt: És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én.
Ficsúr: És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én.
És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, olvasok, olvasok, olvasok
csak én!