Pickering:
Ez sikerült, ez remek, ez remek, ez remek!
Ön ígérte, hogy véghezviszi, és így lett!
Ön megtette a csodát, ez remek, ez remek!
És az amit Ön véghezvitt, az kész hőstett!
Érdemérmet érdemelne, ordót, rendjelet,
Higgins:
Ugyan öreg,
Sok a szöveg!
Pickering:
Hétfőn elért a világra szóló győzelem!
Higgins:
De nem, de nem, az érdem nem enyém,
Ön tanítja éppen úgy, mint én!
Pickering:
Csak Ön tette a csodát, ez remek, ez remek!
Oly erős sziklaerőd,
Egész Giblaltár az erő,
S ez túl gyönyörű, túúl
Remek!
Az estély ó mily izgalom,
A szív zihálva vert nagyon,
Egy röpke perc, és pánik lett az úr.
Higgins:
Később rögtön láttam én, hogy győz a lány oly könnyedén,
Egy lány ma annyi mindent megtanul.
Pickering:
Hogy felmorajlik ott a nép,
Midőn a bálterembe lép.
Higgins:
Ki ő e szép leány, ha még leány.
Pickering:
Mikor a branderburgi herceg táncra kérte,
A szupénál ő ment az oldalán.
Én azt mondtam ez remek, ez remek, ez remek!
Oly nemes volt, és finom,
Mint a legszebb rózsaszirom,
S ez túl gyönyörű, túúl
Remek!
Higgins:
Ezer köszönet Kárpáthy Zoltánnak,
Ha ő nem lett volna ott, halálra untam volna magam!
De ott volt! Ócska trükkjeit próbálgatta!
Mrs. Pierce:
Kárpáthy? Az a szakállas magyar? Hát ő is ott volt?
Higgins:
De mennyire!
A csaló, a kontár,
ki messziről jött, zsarol,
titkokat szagol e dög!
Ott zsarol,
hol valamit kiszimatol,
Hol érzi a suskust,
Odafarol!
Akármerre jártam én,
ott járt ez a szőrös rém
és ideles!
Miért engedted ide őt,
Ezt a kéjért lihegőt,
Ó, Budapest!
Végülis megengedém, hogy
Pökhendien táncba hívja Elizát!
Mocskos, szőrös kézzel,
Fogta a derekát!
Ontva bűvös bájmosolyt,
És hozzá bűzös oktolont,
Mennyi ócska trükkje volt,
Míg véle táncba összeforrt,
Még jó, hogy véget ért a dal,
Ő tudta, hogy most zűrt kavar!
Odaszólt, mint aki botrányt szimatol,
Utcasarkon láttam én e nőt valahol,
De hol?!
(Utcasarkon?)
Ja wohl!
És Kárpáthy így folytatá:
Ő angolul oly jól beszél,
Ez számára oly iszonyúan gyanús,
Hiszen angolul jól az beszél, ki divatcikkben utazik,
A batyus!
Mert a kiejtése pallérozott, hölgyek, urak én kimondom kereken:
Ó nagy ég irgalmazz ő idegen!
Nem csak idegen, királyi vér!
A hölgy valódi hercegnő!
A vére kékebb, mint a Duna, és a kéklő Balaton,
Finom arca, sokszázados származásra vall,
És ha ebben tévednék, én megeszem a kalapom,
Olyan könnyen felismeri magyar a magyart!
Ő Árpád-házból való nő, mi más!
Magyar ő éppen, mint egy bográcsban főtt paprikás!
(Kórus)
Bravo! Bravo! Bravo! Bravo!
Hát gratulálok, Professzor Higgins!
Száz dicsőség tehozzád száll!
Hát gratulálok, Professzor Higgins!
Hála istennek, hogy túlvagyunk rajta.
Végre lefekhetek|és nem kell rettegnem a holnaptól.
Pickering:
Ön ígérte, ez remek, ez remek, ez remek!
Hogy megteremti, majd a csodát, és így lett!
Az érdem csak az öné, az öné, az öné,
A halleluja zengve-zeng,
Az alkotó is megpihen,
A nagy mű kész
Így már!
|
|