Freddy Eynsford Hill:
Jártam-keltem én,
Hét föld hét vizén,
Ám ily pompás utcát
Álmomban sem láttam én,
Nyíló száz akác,
Hol élsz és jársz,
Az az út, az a kert, az a ház.
Bár itt élhetném végig életem,
Hol a kockás macskakő megkoppan lépteden,
Mégis drágakő,
Ó, mert arra jársz,
Az az út, az a kert, az a ház.
Mily bájos, mámoros látvány,
Várok rád, s te megérkezel,
Ha rózsák nyílnak a járdán,
Hol, mint egy tündér végigsétálsz énvelem.
Ez csak álmodás, ez csak látomás,
Ez a szűk kis utca, nem más, mint a többi száz,
Mégis százszor szép,
Ó, mert arra jársz
Az az út, az a kert, az a ház. |
|