Cervantes:
Hallgass rám, ó, te hívságos árnyékvilág,
Bármi aljas és züllött is légy
Itt egy férfi, ki bátran vív száz hős csatát,
S nem fél kesztyűt dobni feléd.
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt.
Ha bármi ér,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!
Cervantes:
Kiben felgyújt a gazság s rút szenvedély
Bűnös érzéki fertőben él.
Ám e szent harcok évei kezdődnek, ím
Az erkölcs a legszentebb cél
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt.
Ha bármi ér,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.