Higgins: Hallgasd hát a züllött járdavirág,
Hogy nyúzza-zúzza nyelvünk minden szavát,
Az gyilkos, és tettéért lógni kell,
Ki anyanyelvét trancsírozza fel.
Eliza: Héhé!
Higgins: Héhé! Micsoda hang!
Íme modern iskoláztatásunk,
Nyelvtorzító barbárokat gyártunk!
Pickering: Megbocsásson Uram, de ő csak egy rossz példa!
Higgins: Pokolra vele!
Úgy gagyognak angolul,
Hogy az ember megvadul,
Ó, a szórend felháborító!
Szólj, ha nincs helyén egy szó!
Járókelő: Rád röhögnek, marha jó!
Higgins: Marha itt e szó csak fokozó!
Machester és Birhmingham,
Mily kiejtés szentisten,
A fíínomat azt úgy ejtik, finom.
Soking, botrány, skandallum,
Ó e szótag...
Eliza: Na bumm!
Higgins: Bumm! Micsoda beszéd ez?
Becsuáni, nyám-nyám, pápua?
Na bumm és zutty, mily fertelmesen rúg,
Kannibálok vakkanthatnak úgy!
Miért nem beszélünk szépen, ízesen és jól,
Sok olcsó durva frázis, oly fülrepesztőn szól
Ki nem szónok, mint a híres honatya, Eden lord,
Az jobb, hogyha krumpliszsákot hord!
Pickering: Már megbocsásson!
Higgins: Egy angol tag nyelvjárása,
Abszolút beskatulyázza,
Megmondom, hogy kutyapecér, avagy tag a felsőházba',
Szép, csúnya, argó közt a különbség oly nagy,
Egy szót szólj megmondom, hogy ki vagy.
Az ember szédül, nem épül, hogy végülis, hogy beszél a nép.
Van százfajta szlengünk, és egyik se szép
A jassznyelv, a jazznyelv, a sportnyelv oly csúfbeszéd!
Hát még az amerikai szleng!
Miért nem beszélünk szépen, ízesen és jól,
A talján, az még hagyján, ha a két kezével szól,
A germán akár egy medve, böfögi, hogy 'ja wohl',
A francia bármit mond, egyértelműen mondja, de kétértelműen hangzik,
A katalán úgy karattyol, és a görög nyelve görget,
A héber viszont visszafelé forgat ódon könyvet,
Megnyúzzák az angolt és a magyart úgyszintén,
Miért nem beszél Ön,
Ott lent meg itt fönt,
Úgy, mint én! |
|
|