II/10. VÉGE, MINDEN ELVESZETT II.
MUFFAT "Mindig is ezt akartam.
Menj vissza Sabine-hoz és felejts el, ha tudsz..."
Soha! Már soha, te kegyetlen!
Istenem! Elveszett minden!
Az az arc, az a szem, azt hittem ismerem!
Enyém volt nagyon rég, nekem küldte az ég!
Kihasznált, s megy tovább, jön egy másik!
Enyém a szégyen!
Átok itt, nem segít, milyen istenhez kiáltson az
Ki mocskos lett? Csalás volt az egész!
Aljas mesterkedés! És most végem!
Mi vár még? Elveszett minden...
Hova fuss, hova menj, ha az életednek vége?
Hol az út, hol a hely, ami megváltást ígérne?
Nekem nem maradt más, nekem nem volt csak ő!
Szédítő, buja tánc, eszelős keringő!
Örök körben forog minden férfi és nő!
Az a gyönyörű test, ahogy reszket a kéjtől...
És késő, megbánni késő!
Minden csapás közt ez hát a végső!
Nincs már otthonom, hol a szerelem fészke?
Nincs már családom, minden széthullt, vége!
Miért így Istenem? Miért így pusztítsz el?
Poklok kínját küldted rám!
Nana elment... egy ringyó... akiért eldobtam mindent...mindent... |
|