II/4. HAZUDOTT A NYÁR
ZIZI Bolond, aki hisz... Bolond, aki ad...
Bolond, aki önként, szabadon lesz rab.
Bolond, aki él, akkor is, ha tudja, többé nincs remény.
Hazudott a nyár... Hazudtak a fák...
Hazudott a felparázsló vágy...
Hazudott az éj... Hazudott a fény...
A pillanat mit ér, ha vissza sose tér.
És mégis, ő az egyetlen, akiért jó volt léteznem.
Hazugok között ő volt az igaz.
Bánatomban ő, csak ő volt a vigasz.
Aljas a világ, s ő minden mocsokját
Ismerte és mégis tisztán állt....
Önzetlen és jó volt hozzám,
Szeméből egy gyermek nézett rám.
Nem ő a hibás, azért hogy a szívem
Beteg lett és érzem, nem bírom tovább.
NANA Bolond, aki csal... Becsapja magát...
Hazudik, s a rosszért ártatlant is bánt.
Bolond, aki fél vállalni egy érzést, úgy is, ha nincs remény.
Hazudott a nyár... Hazudtak a fák...
Hazudott a felparázsló vágy...
Hazudott az éj... Hazudott a fény...
A pillanat mit ér, ha vissza sose tér.
És most, hogy ő is meggyűlölt, valami végleg összetört.
Hazugok között ő volt az igaz.
Bánatomban ő, csak ő volt a vigasz.
Aljas a világ, de minden mocsokját
Feledtem, ha éjjel nálam járt.
Nem ő a hibás, azért hogy a szívem
Hideg lett és félek, nem bírom tovább, nem bírom tovább.
De talán megbocsát, ő még megbocsát, megbocsát és vár. |
|