I/11. VÉGE, MINDEN ELVESZETT
NANA Andrénál van, az újságíró haverodnál.
Már két hónapja az ő szeretője.
Azt hittem, hogy tudod. Ne is törődj vele.
MUFFAT Hazugság. Aljas kis hazugság!
NANA Ő is csak egy nő. Mind ilyenek vagyunk.
MUFFAT Hazugság! Mocsokság! Szívtelen szörnyeteg!
Még, hogy őt szádra vedd! Még egyszer meg ne tedd!
Hazugság, bármit mondj!
Elég volt! Elég! Ezt a szégyent!
Ha ez így... hogyha ő...
Az nem lehet... Hogyha megcsal ő...
Az ég büntet.
Hazugság! Gonoszság! Elég volt! Elég hát! Jaj, végem!
Mi lesz most? Elveszett minden...
NANA Menj! Ne is lássalak többé!
MUFFAT Hova fuss, hova menj, ha az életednek vége?
Hol az út, hol a hely, ami megváltást ígérne?
Egy ringyónál én, és egy férfinél ő!
Szédítő buja tánc, eszelős keringő!
Örök körben forog minden férfi és nő...
A sok meztelen test, ahogy reszket a kéjtől...
És késő, megbánni késő,
Ha már a fertő torkunkig érő!
Megcsalt, ahogy én, így hát mindennek vége!
Megcsalt, úgy mint én, de hátha mégse.
Lehet más... Látnom kell... Ez a ház... Istenem....
És ott fönt, a fényben ő! Igaz hát!
Ő van ott! Elveszett minden!
Az az arc, az a szem, hiszen jól ismerem!
Enyém volt olyan rég, nekem küldte az ég....
Egyik bűn ki se hűl, jön a másik!
És nincs, csak a szégyen!
Ima itt nem segít, milyen istenhez
Kiáltson az, ki mocskos lett?
Hazugság az egész! Egész életem az!
És most vége! Mi vár még? Elveszett minden...
Hova fuss, hova menj, ha az életednek vége?
Hol az út, hol a hely, ami megváltást ígérne?
Egy ringyónál én, és egy férfinél ő!
Szédítő buja tánc, eszelős keringő!
Örök körben forog minden férfi és nő...
Sok meztelen test, ahogy reszket a kéjtől..
És késő, megbánni késő!
Minden csapás közt, ez hát a végső!
Nincs már otthonom, az a hazugság fészke!
Nincs már családom, széthullt, vége!
Miért így, istenem? Miért így pusztítsz el?
Poklok kínját küldöd rám... Nana vár...
Egy ringyó megbocsát mindent... |
|