ELISABETH: Rudolf, te drága! Hallasz-e engem?
Látom, hogy rám hasonlítottál!
Cserbenhagytalak, hogy könnyű legyen -
bocsásd meg, fiam, nekem!
Az én bűnöm, az én nagy hibám!
Úgy ölelnélek még egyszer téged,
ne bánthasson minket a világ!
Késő, nem engedi már a Halál -
megbüntettél, itt hagytál!
SOPHIE SZELLEME: Ennél több már úgyse veszhet,
szép jövőnkből semmi sincs már!
Rudolf szívét összetörted -
mért is voltál túl jó, túl lágy?
ELISABETH: Jöjj hát, Halál!
Ne hagyd, hogy várjak!
Elég volt a szenvedés!
Jöjj, válts meg hát!
Te jó Halál, te átkozott!
Jöjj, ments meg már!
HALÁL: Később! Nem kellesz így!
Így nem! Nem kellesz, menj!
Menj! |
|